Királykicsinálók
Van egy jelenet az Egy csodálatos elme című, életrajzi ihletésű filmben, amely plasztikusan mutatja be azt a játékelméleti dilemmát, amellyel az előválasztás második fordulója előtt szembesült az ellenzék. A Princeton Egyetemen tanuló későbbi Nobel-díjas John Nash a barátaival lazít a kocsmában, ahol kisvártatva megjelennek a lányok is. Különösen egy szőke szépség kelti fel a fiúk érdeklődését. Mármost, hogyan viselkedjenek a srácok, hogy mindenki hozzá való barátnőt szerezzen, és a barátság se szűnjön meg? Ha mindenki a bombázóra hajt, csak egyvalaki győzhet, ám ha a fiúk úgy döntenek, hogy elkerülik a szőkét, akkor is megtalálhatják a párjukat, és az este további része – leszámítva a szőkét – mindenkinek ideálisan alakulhat. Ezt a helyzetet nevezik Nash-egyensúlynak, amelyből akkor hozható ki a maximális eredmény, ha minden résztvevő csak akkor választja a számára optimális lehetőséget, ha az a többi résztvevőnek is jó. A „Ki győzze le Orbán Viktort?” nevű társasjátékban most azt a feladványt kell a résztvevőknek, majd pedig a választóknak eldönteniük, hogy a jelöltek iránti szimpátia vagy az alapján döntsenek, ki lehet a legalkalmasabb a királykicsináló szerepre. E dilemma eldöntéséhez ad hátteret, illetve fogódzókat Fókuszban rovatunk, amelyben a Medián friss, ropogós közvélemény-kutatási eredményeinek bemutatása mellett – pártpolitikai hőtérképünk segítségével – arra is rávilágítunk, mekkora eséllyel indulnak majd jövőre a közös ellenzéki jelöltek.
