Elveszíthetik névtelenségüket a kormányközeli magántőkealapok végső tulajdonosai, ha tavasszal az ellenzék győz a választásokon. Az offshore-előnyöket ötvöző vagyonkezelési forma töretlenül népszerű ebben a körben, és elfedi a központi akaratot az ezermilliárdos vagyon mozgatásában.
Az Országos Gyógyszerészeti Intézet. Zrínyi lerohanása
Reviczky Zsolt
Offshore-hungarikum
Az M44-es autópálya. A pénz útja homályba vész
Túry Gergely
Egyelőre sovány termést hoztak a legújabb Pandora-iratok az adóelkerülésben gondolkozó magyar cégek lefülelésében. Miközben Csehországban a kormányfő pártjának a vártnál rosszabb szereplésében és ezáltal a választások elvesztésében is szerepet játszhatott, hogy az offshore-paradicsomokból kiszivárgott újabb dokumentumok szerint Andrej Babisnak több luxusingatlanja is van Dél-Franciaországban, addig Magyarországon még csak az előválasztások csatározásában hangzanak el ígéretek a kormánypártiak esetleges majdani elszámoltatására.
A Pandora-iratok magyar érintettjei viszonylag könnyedén visszadobták a kritikákat a lakonikus hazai választói közegben, hiszen a tárgyalt időszak végére, 2016–2017-re valószínűleg tényleg megszabadultak rossz hírű offshore befektetéseiktől. Addigra ugyanis már beindultak a magántőkealapok, és 2017 januárjától 9 százalékra mérséklődött a társasági adó kulcsa, ami a legalacsonyabb az Európai Unióban. Vagyis helyben is teljesült az a két szempont, ami miatt egy offshore-paradicsom csábító: a csekély adómérték és az anonimitás.
A magyar jogszabályok 2015 óta teszik lehetővé olyan magántőkealapok létrehozását, amelyek befektetési jegyeit csak zárt körben lehet lejegyezni, az alapkezelőt pedig titoktartásra kötelezik a befektetési jegyek tulajdonosainak kilétével kapcsolatban. Ez utóbbi alól csak a felügyeleti és egyéb pénzügyi hatóság, például az adóhivatal, valamint a nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság és az unió csalás elleni hivatala jelent kivételt, de utóbbiak is csak konkrét ügyekben juthatnak hozzá az információhoz. Magántőkealapok egyébként Európa-szerte léteznek, csakhogy másutt jellemzően céges formában, nem pedig befektetési alapként. Utóbbi pedig azzal jár, hogy a magyar magántőkealapokra nem vonatkozik az az uniós irányelv, amely a gazdaság átláthatósága érdekében immár kötelezővé teszi a vállalkozások végső tulajdonosainak nyilvánosságra hozatalát. A magántőkealapok nem gazdasági társaságok, így rájuk nem érvényes a szabályozás – ezzel máris létrejött a kormányhoz közel álló üzleti körök kis magyar (adó)paradicsoma. Az alacsony társaságiadó-kulcs mellett egyéb kedvezmények is megilletik a bizalmi vagyonkezelést, ráadásul az Orbán-kormány 2010-ben az egyik első intézkedésével az örökösödési illetéket is eltörölte az egyenes ági rokonok között.
Habár hosszú ideig úgy tűnt, hogy a globális minimumadó, amit az utóbbi időben különösen az Egyesült Államok és azon belül is a demokrata Biden-adminisztráció szorgalmazott, szálka a nemzetközi adóversenyben jeleskedő Orbán-kormány szemében, most mégis megszületett az egyezség. Igaz, ezt megelőzte az amerikai és a magyar külügyminiszter múlt heti, párizsi találkozója, amelyen a jelek szerint Antony Blinkennek és Szijjártó Péternek is volt adu a tarsolyában. Az adóemelésre készülő Bidenéknek kellően fontos volt a minimumadó globális jóváhagyása ahhoz, hogy Orbánékat megnyugtassák. A hirtelen áttörést látva lehetséges, hogy a magyar kormány számára nemcsak az volt meggyőző, hogy a globális egyezség nem növeli érdemben a magyar adóterhelést, hanem az is, hogy a demokraták nem avatkoznak be a választási kampányba az ellenzék oldalán. A magyar ellenállás mindenesetre megtört. Ez viszont azért sem eshetett Orbánék nehezére, mert ha a magántőkealapok és az azokban kezelt gazdasági társaságok – hasonlóan például a külföldi tulajdonban lévő autógyárakhoz – ténylegesen Magyarországon működnek, akkor rájuk továbbra is a 9 százalékos magyar adókulcs, nem pedig a 15 százalékos globális minimumadó vonatkozik.
