Mindenösszejöhet
Széttépte a globalizáció finom szálait a koronavírus-járvány, és a helyükbe olyan kusza vonalakat épített dominókból, hogy azok bármelyikének eldőlése kiszámíthatatlan következményekkel jár. Általános veszély az infláció, Európa pedig földgázcsapdába zárta magát, amit kaján elégtétellel figyel a felértékelődő energiahordozói nyomán erősödő Oroszország.
Összegabalyodott szálak
Kínakeze
Nem talált meggyőző bizonyítékot arra, hogy a vezérigazgató, Krisztalina Georgieva nem megfelelő szerepet játszott volna az előző munkahelyén, a Világbanknál kirobbant adatmanipulálásban – állapította meg a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 190 tagországát képviselő, 24 fős igazgatótanács. A testület egyhangúlag bizalmat szavazott a 68 éves bolgár közgazdásznak, még időben ahhoz, hogy az ügy ne zavarja meg az IMF és testvérintézménye, a Világbank múlt heti éves közgyűlését. Ám az, hogy a legfontosabb cél az esemény előtt az arcvesztés elkerülése, középtávon pedig az 1944-ben létrehozott úgynevezett Bretton Woods-i rendszer két tartóoszlopa iránti bizalom megőrzése volt, jelzi, hogy az igazgatótanács 26 nap alatt nyolc alkalommal is tárgyalt a WilmerHale amerikai ügyvédi iroda által készített független jelentésről, és állítólag nem volt egyszerű megteremteni az összhangot.
Georgieva annak köszönheti, hogy a helyén maradhatott, hogy kiállt mellette az őt két éve – az Európai Központi Bank élére távozó Christine Lagarde helyére – eredetileg is nevező Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és Olaszország, amelyek együttesen a szavazatok 16,4 százalékát birtokolják. (A Világbank első emberét hagyományosan az USA, a Valutaalapét pedig Európa jelöli, az utóbbi vezérigazgatói posztján Georgieva az első kelet-európai.) Az egyedül 16,52 százalékkal rendelkező legnagyobb részvényes, az USA fenntartásait azonban mutatja, hogy Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter közölte: Georgieva poszton hagyása függ attól, napvilágot lát-e a jövőben „közvetlen bizonyíték” arra, hogy mégis érintett az adatok manipulálásában. Ez még elő is fordulhat, mert a WilmerHale jelentésének még csak az első része vált publikussá.
Abból viszont kiderül, hogy 2017-ben Peking jelezte Georgievának – aki 2017 és 2019 között volt a Világbank vezérigazgatója, előtte pedig az Európai Bizottságban vitt több portfóliót is – és a nemzetközi pénzintézet több más illetékesének, hogy szeretné, ha Kína osztályzata javulna az üzleti környezetről készített, Doing Business című éves jelentésben. Ez számos mutató figyelembevételével azt vizsgálja, a világ országaiban milyen egyszerű vagy bonyolult vállalkozást indítani és működtetni, mennyire vonzóak az adózási, jogi és bürokratikus feltételek. A készülő, 2018-as rangsorban Kína a 78.-ról a 85. helyre csúszott volna vissza, ám miután a pekingi kérésről Georgieva értekezletet hívott össze, az egyik közeli tanácsadója azt kérte a lista összeállítóitól, hogy nézzék meg, mit tehetnek. Miután néhány feltételt újrakalibráltak, Kína végső osztályzata éppen annyit javult, hogy megtarthassa a 78. helyét.
Georgieva tagadta, hogy bármilyen szabálytalanságot elkövetett volna, azt mondta, csupán azt kérte a munkatársaitól, hogy ellenőrizzék újra az eredményt – azt azonban nem magyarázta meg, miért csak Kína esetében. Az is tény – jegyezte meg a The Economist londoni hetilap –, hogy míg az első verzióban az szerepelt, hogy Kínában 26 napba és kilenc bürokratikus lépésbe kerül egy vállalkozás elindítása, az utolsó pillanatban végrehajtott beavatkozás nyomán már csak 24 napba és hét lépésbe. A jelentésben az is szerepel, hogy Georgieva a Világbank második embereként leszúrta a Kínáért felelős igazgatót, illetve a Doing Business összeállítóit, hogy „rosszul kezelik” az intézmény és Kína kapcsolatát, és „nem értik meg”, mennyire fontos a jelentés Peking számára. A Világbanknak pedig az volt a fontos, hogy végbemenjen a 13 milliárd dolláros tőkeemelés, amelynek során az oroszlánrészt befizető Kína részesedése 4,68-ról 6,01 százalékra emelkedett.
A Doing Business elkészítésekor lehetséges manipulációkra először Paul Romer, a Világbank amerikai vezető közgazdásza hívta fel a figyelmet a 2018-ban a The Wall Street Journal gazdasági napilapnak adott interjújában. Azt állította, Chile esetében például úgy változtattak a módszereken, hogy azzal rendre rontották a latin-amerikai ország besorolását, ha a baloldali Michelle Bachelet volt az elnök, és javították, amikor a konzervatív Sebastián Pinera volt az államfő. A Világbank tagadta a politikai célú beavatkozást, Romer lemondott, ám a nemzetközi befektetők által iránytűként kezelt jelentés készítésének vizsgálata elindult. Ennek eredményeként – Azerbajdzsán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek esetében is találtak a Kínáénál apróbb, de szintén nehezen magyarázható változtatásokat – tavaly felfüggesztették, az idén szeptemberben pedig megszüntették a Doing Business elkészítését.
Az adatmanipuláció gyanúja viszont ráirányította a figyelmet arra, hogy Kína minden nemzetközi szervezetben igyekszik nyomulni, hogy erősítse a befolyását, az ENSZ-ben például a szakosított intézményekben foglal el ügyes taktikával fontos pozíciókat. Az IMF-nek 2023 végéig kellene a tulajdonosi és vele a szavazati struktúra módosításáról döntenie, és Kína szeretné akkorára növelni a súlyát, amilyen a világ második legnagyobb gazdasági hatalmaként megilleti. Ehhez pedig már a Doing Business-ügy nélkül is nehéz lesz elnyerni az amerikai kormány és kongresszus támogatását.
