Tápláléklánc-reakció

afp / AARON TAM

Mielőtt létrehoznák az elefánt-mamut hibridet (ezzel a tervvel szeptemberben állt elő az amerikai biotechnológiai startup, a Colossal), érdemes lenne megnézni, milyen hatással vannak az elefántok a környezetükre. Mármint a jelenlegi élőhelyeiken kívül is. Például Európában, ahol nagyjából tízezer évvel ezelőtt még a velük egy súlycsoportban lévő hatalmas növényevők legelésztek a mai Franciaország és Németország területén.

Efféle ötletet az utóbbi időben többen is megfogalmaztak. Dán kutatók pár éve azt javasolták, hogy Koppenhága közelében érdemes lenne egy nagyobb területen szabadon engedni ormányosokat az ökológiai egyensúly helyreállítása érdekében, az Egyesült Államokban Josh Donlan evolúcióbiológus már tizenöt éve szorgalmaz egy hasonló tervet száz fogságban tartott ázsiai elefánt kiengedésével, Ausztráliában pedig az merült fel, hogy az elszáradt növényzetet lelegelő elefántokkal és orrszarvúkkal védekezhetnének az erdőtüzek ellen.

Kétségtelen, hogy az efféle meganövény­evők kulcsszerepet játszanak az erdők és füves vidékek megfelelő változatosságának és egészséges arányának kialakításában, de más ökológusok attól tartanak, hogy a régen eltűnt behemótok megjelenése veszélyeztetné a hiányukhoz már hozzászokott – esetleg szintén a kihalás szélén álló – kisebb fajokat. A visszatelepítés már csak azért is körültekintést igényel, mert egy minapi kenyai vizsgálat úgy találta, hogy 12 kisebb növényevő faj közül szinte mindegyik örült, ha „elefántmentes” körzetben élhetett.