Todd Haynes: The Velvet Underground
A sokszor idézett popkulturális példabeszéd szerint a Velvet Underground legendás első lemeze, a „banános album” közvetlenül a megjelenése után nem aratott kereskedelmi sikert, nem forgatta fel fenekestül a popvilágot. Közép- és hosszú távon azonban óriási hatást gyakorolt a könnyűkultúrára – és nem csak arra. A zenekar életműve megkerülhetetlen, David Bowie-tól a U2-n át a kortárs indie-zenekarokig szinte mindenkire, köztük képzőművészekre és filmesekre is hatott, és nemcsak a zene vagy Lou Reed költészete, hanem úgy, ahogy van, a teljes csomag, az attitűd egésze. Nem véletlen, hogy a 60 éves amerikai Todd Haynes rendező, aki a Bowie–Iggy Pop-univerzumot megéneklő Bálványrock – Velvet Goldmine című játékfilmjével már megmerítkezett a zene világában, most kétórás dokumentumfilmet szentelt az 1960-as évek közepétől az 1970-es évek elejéig működő zenekarnak. A film erőssége, hogy a teljes látképet felfesti. Haynes bevezeti a nézőt abba a politikai, szociokulturális, kulturális, urbanisztikai, pszichológiai mátrixba, ahol (és amiből) a zenekar megszületett. Alámerül a korabeli New York veszélyes és titokzatos világába, betekint az Andy Warhol-féle Factory ezüstös falai mögé, megismertet a kortárs avantgárd legfőbb játékosaival, Warhol szupersztárjaival, miközben az is kiderül, milyen művészi egymásra hatásokból, összefeszülő energiákból, különös kapcsolódásokból született meg a modern kultúra egyik legkülönösebb és legemlékezetesebb teljesítménye.
