Kétszázmilliárdos pályázattal cáfolta meg Orbán Viktor, hogy éppen ő lenne az, aki megvédi a rászorulókat az éghajlatváltozás árától. Ahogy a magyar belpolitikában, úgy a globális klímacsúcson is egymásnak feszülnek az érdekek, hogy a gazdagok vagy a szegények fizessék-e meg az átállást a megújuló energia felhasználására.
Napelem telepítése egy családi ház tetején. Nézhetik az eget
Juhász István András
Avégénvalamitörténik
Feldmár Nóra
Habitat for Humanity
Lutri, hogy a jelenlegi szabályozás mellett hosszabb távon nem kerül-e többe egy napelemekkel és hőszivattyúkkal ellátott épület fenntartása, mint ha valaki bele sem vág a beruházásba. A civil segítők egyelőre vizsgálják, merjék-e ösztönözni a szegényebb családok pályázatát a napelemes támogatásra. Ez persze intő jel a vagányabb középosztálybeliek számára is. Interjú a Habitat for Humanity Magyarország energiaszegénység-szakértőjével, Feldmár Nórával.
¬ Milyen társadalompolitika rajzolódik ki abból, hogy a kormány kiknek a napelem-telepítését támogatja 3–11 millió forinttal?
A jövedelmi határ iszonyúan magas, és azzal, hogy csak az ingatlanok tulajdonosai pályázhatnak, és az ő számuk határozza meg a háztartás egy főre eső jövedelmét is, éppen a rászorultabbak esnek ki a támogatásból. Igen nehéz megjósolni, hogy ez kiknek fog kedvezni, mert nagyon eltérő lehet az ingatlan tulajdonosi szerkezete egy-egy családban. Például két szülő egy-két gyermekkel is lecsúszhat a pályázatról, ha a feleségnek egy kicsit magasabb a jövedelme, a férj pedig például rokkant, és bár elvileg rászorulók lennének, éppen kiesnek a rostán. Jó hír viszont, hogy a közfoglalkoztatottakat nem zárták ki a pályázatból, ahogy az megtörtént a lakásfelújításra igényelhető 3 millió forintos támogatás esetében.
¬ Kérdés, hogy maga a kormány tudja-e, melyik demográfiai csoportnak kedvez.
A minisztériumban vannak jó szakanyagok, és sokan értenek is a témához, tehát nem rossz szándék vezeti őket. Aztán a végén valami mégis történik. Vagy éppen nem történik. A meghirdetett célcsoportokhoz, vagyis az energiaszegényekhez el is kellene juttatni az információt, felébreszteni bennük a motivációt. Márpedig ez nem könnyű, hiszen nem garantált a teljes siker. Először is meg kell bíznom egy kivitelezőben, aki szerepel a kormány regisztrációs listáján. De mi van, ha a berendezés elromlik? Azzal költségek vannak, amire nem biztos, hogy felkészült a család. Ha tényleg be akarják vonni a rászorulókat a projektbe, az nem csak pénz kérdése. Erre emberi kapacitás kell, módszertanra van szükség, vagyis éppen erre kellett volna fordítani az elmúlt évek uniós pénzeit. Enélkül azok, akiknek eddig eszükbe sem jutott az alternatív energia, ezután sem fogják azt kérni.
¬ Önök nem próbálnak segíteni a rászorulóknak?
Behúzni az embereket, amikor nem is lehet tudni, hogy jó lesz-e nekik? A tenderkiírásban például van egy mondat, hogy a pályázó a kérelem benyújtásával vállalja, hogy az áramtermelés elszámolási módjának esetleges jövőbeli változása esetén az új módszert alkalmazza. A kormány ugyanis már a nyáron meg akarta lépni, csak az utolsó pillanatban lefújta az úgynevezett bruttó elszámolás bevezetését. Ez azt jelenti, hogy az áramszolgáltató – a tervek szerint 2024-től – olcsóbban vásárolja majd meg azt a fölösleges energiát, amelyet a házi napelemek nap mint nap megtermelnek, mint amennyit kiszámláz az adott háztartásnak a felhasználáskor a visszavásárolt energiáért. Így, ha a napsütéses nyári időben bőven van energiafeleslegünk, valamennyi pénzt kapunk ugyan érte, ám a téli hidegben csak jóval drágábban tudunk hozzájutni az áramhoz. Ahhoz nagyon kevesen vagyunk, hogy ennek a kockázatát mindenkivel megértessük, és hozzásegítsük a felelős döntéshez.
