Biztosabizonytalan
A mindent az újraválasztásának alárendelő kormány hiába tudja, hogy az oltatlanok életveszélyben vannak, alig tesz valamit, hogy megmentse őket önmaguktól, és tőlük másokat. Járulékos veszteségként tekint azokra, akik a Covid-helyzet miatt ellátatlanul maradtak.
Dráma katarzis nélkül
„Végignéztemértelmetlenhalálokat”
„Borzalmas éjszaka. Öt újraélesztés, húszas, harmincas, negyvenes, oltatlan covidos betegek (…) érthetetlen, védhetetlen, ezerszer cáfolt ostoba »indoklások« az oltás ellen (»Billgécc.« Tényleg. Ma konkrétan.) azoktól, akik még tudnak beszélni. De mi próbálkozunk. Hét társam és én ma reggel eljöttünk, másik tíz kezdte újra helyettünk” – írta nyilvános Facebook-oldalára Varga Zoltán Péter, Dunakeszi jobbikos önkormányzati képviselője, aki egy budapesti kiemelt koronavírus-ellátó központban dolgozik intenzíves ápolóként.
¬ Hirtelen felindulásból született a poszt?
Mindig tudatosan posztolok, nem felindulásból. Az éjszaka átéltek késztettek írásra, de átgondoltam előtte. Alapból szörnyű élmény újraélesztésben részt venni, bordákat törni. De azon a pénteken volt egy különösen rettenetes pillanat, amikor az egyik beteg újraélesztés közben megmarkolta a kezemet. Ez motivált, hogy írjak, hogy az emberek ne akarjanak idekerülni.
¬ Fiatal embereket kellett újraéleszteniük. Többen vannak az intenzíven a mostani hullámban?
A harmadik hullámban is láttam fiatalabb betegeket, de most először valóban jóval nagyobb az arányuk az intenzíven. Korábban jórészt az idősebb, egyéb betegségekkel küzdők voltak súlyosabb állapotban, most ez nem feltétlenül van így.
¬ Hiába kéri a sajtó, nem adják ki, hogy milyen arányban vannak oltottak a súlyos állapotú, intenzívre, lélegeztetőgépre szorulók között. Ön mit tapasztalt?
Én is csak a saját osztályom adatait látom, tizen-egynéhány ágyról beszélünk, de hetek alatt folyamatosan cserélődnek a betegek. Körülbelül 6-8 százaléknyi oltott és 92-94 százaléknyi oltatlan volt. Az oltottak között láttam olyan betegeket is, akiket nem Covid miatt hoztak be, egyéb okból is intenzívre kerültek volna, de közben elkapták a Covidot.
¬ Sokan feltételezik, hogy azért nem adják ki az adatokat, mert a kínai vakcinával oltott idősek teszik ki az oltottan súlyos állapotba kerülők nagy részét. Meg tudja erősíteni?
Rá szoktam pillantani, hogy ki milyen oltást kapott, de nem jegyzem meg. Nem vettem észre kirívó arányt, nem érzékeltem, hogy mindenki sinopharmos. De ez egyetlen kórházi osztály, nem szignifikáns az adat.
¬ Azt írta, hogy ezerszer cáfolt ostoba indoklások hangoznak el az oltás ellen. Hogy merülnek fel ezek az intenzív osztályon? Megkérdezik a betegeket, hogy miért nem oltatták magukat?
Akik hozzánk jönnek, azok jelentős részével nem tudunk társalogni, mert eleve lélegeztetőgépen vannak, vagy gyorsan oda kerülnek. Ha jön olyan, aki nem tart itt, az orvosok meg szokták kérdezni az oltásról. Ekkor buknak ki a furcsa indokok – én félig viccesen hallottam azt, hogy Bill Gates chipet tesz belénk –, de olyan beteg is volt, aki még a lélegeztetőgép árnyékában is tagadta a járványt. Végignézi, hogy szinte naponta kitolunk egy halottat a kórteremből, és közli, hogy ez nincs. Volt olyan beteg is, aki elmesélte: ők megbeszélték a kollégáival, hogy szerintük nem kell oltás, és nem is oltatták be magukat. Építkezésen dolgozó munkások, sejthető, mennyire volt adekvát a beszélgetés.
¬ Kevesen nyilatkoznak névvel az orvosok, ápolók közül, az újságírók ki vannak tiltva a kórházakból. Nem tart attól, hogy hátrányok érik emiatt?
Nem hiszem, mert csak az igazat mondom, és senki nem tiltotta meg, hogy beszéljek. De ha valakinek ez az egyetlen munkahelye, csak ebből él, az óvatosabb. Én önkéntesként kerültem be, azóta már munkaviszonyban vagyok, de nem ebből élek. És nem is a dunakeszi önkormányzati képviselői díjamból: van egy vállalkozásom, és más munkahelyem is.
¬ Mit gondolnak az egészségügyi dolgozók a nyilvánosság kizárásáról?
Elég általános vélemény, hogy a betegjogok tiszteletben tartása mellett meg kellene mutatni, mi zajlik a kórházakban.
¬ Ön hogyan kezdett önkénteskedni?
Egészségügyi felsőoktatásban tanulóként még tavaly tavasszal jelentkeztem az állami önkéntes rendszerbe, és októberben, a második hullám alatt hívtak be. Tavaly novemberben volt az első intenzíves műszakom. Közelről látom, hogy ez egy iszonyatos betegség, s ebben nincs különbség a hullámok között. Megy az arcoskodás a közösségi médiában, hogy ez csak egy influenza, egy nátha. Van, akinél az. De akinél beüt, annak rettenetes szenvedéssel, a szó szoros értelmében vett fuldoklással jár. Látok olyan röntgenképeket, ahol a betegnek szinte nincs már tüdeje, légzőfelülete. Minden lélegzetért megkínlódnak, el lehet képzelni, milyen halálfélelmet élnek át.
¬ Mekkora a mentális teher az egészségügyi dolgozókon a járvány miatt?
Nagy, de intenzíven dolgozni eleve megterhelő. Volt pár ember, aki felmondott a Covid alatt, de nem vagyok biztos benne, hogy azért, mert most nagyobb teher itt lenni, mint korábban bármikor. Nem egyszerű végignézni értelmetlen halálokat, és fizikailag is kimerítő. Van egy negyvenes éveiben járó kolléganőm, aki a nyár közepén feküdt nálunk akkora infarktussal, mint a ház. Nem biztos, hogy a harmadik hullám terhei okozták, de két-három-négy ügyeletben töltött éjszaka egymás után biztos nem használ az egészségügyisek egészségének sem. ¬ Matalin Dóra
