Nagyokközöttalegnagyobbak

Marton Szilvia

A hozzáadott érték kiszámításának elve rendkívül egyszerű: az adott vállalat teljes produktumából ki kell vonni a másoktól vásárolt anyagok, alkatrészek és – például szállítási – szolgáltatások értékét; ami megmarad, az tisztán az illető cég saját teljesítménye. Könyvvitelileg azonban, néhány kisebb tétel miatt, bonyolultabb a matek. Az árbevétel, az aktivált saját teljesítmények értéke, az egyéb bevételek, a pénzügyi műveletek eredménye, továbbá a rendkívüli eredmény összegét kell csökkenteni az anyagjellegű ráfordítások, valamint az egyéb ráfordítások értékével, így kapjuk meg a hozzáadott értéket.

Ugyanide jutunk azonban egy kicsit kevésbé adatigényes módszerrel is. A NAV-konform vállalati eredménybeszámolók alapegyenletének ugyanis az előbb felsorolt héten kívül még három fő összetevője van: a bérek és azok közterhei; az értékcsökkenés, valamint az (adózás előtti) eredmény. E három adat összegzésével ugyancsak kiszámítható a vállalatok által előállított hozzáadott érték. A HVG nem csupán egyszerűbbsége okán, de azért is ezt a módszert alkalmazza, mert ez automatikusan kiküszöböl néhány olyan problémát, amivel az alapmódszer nehezebben birkózik meg.

Az egyik ilyen probléma az, hogy a magyar számviteli regulák szerint az egyes élvezeti cikkeket és az üzemanyagokat előre megfontolt szándékkal megdrágító jövedéki adót a cégeknek az árbevételük részeként kell elkönyvelniük. Márpedig ha ebből az államilag felfújt árbevételadatból vonnánk ki az anyagjellegű ráfordítások összegét, akkor a valóságosnál nagyobb hozzáadottérték-adatot kapnánk, hiszen a jövedéki adó minden, csak nem az adott vállalat által előállított érték. Különösen a dohánybizniszben torzítaná a végeredményt a cégek forgalmából kiinduló számolgatás: a legnagyobb cigarettaimportőr, a Philip Morris Magyarország Kft. 231 milliárdos árbevételéből 152 milliárd forint a jövedéki adó összege. Ezt is kritika nélkül az árbevétel részének tekintve az amerikai dohány-világbirodalom magyar tagja az első tízben lehetne a hozzáadott érték szerinti rangsorban, saját valódi produktuma alapján viszont be kell érnie a 362. helyezéssel.

Két olyan dolog is van azonban, amit ez a számítási mód sem tud kezelni. Az egyik a határokon átívelő, „adóoptimalizáló” jövedelemtologatás torzító hatása. Megkockáztatható a kijelentés, hogy e műfaj legnagyobb magyarországi képviselője, az Eaton Enterprises (Hungary) Kft. érdemtelenül került a rangsor 10. helyére. A magyar gazdaságba nem túl mélyen beágyazódott cég ugyan üzleti szolgáltatóközpontot tart fönn Budán, imponálónak látszó hozzáadottérték-adata azonban nem ennek tevékenységéből fakad, hanem annak a bő 9 milliárd dollárnyi hitelnek a kamatnyereségéből, amelyet papíron a magyarországi cég nyújtott a világ legkülönbözőbb tájain működő cégrokonainak. És persze azon is el lehet lamentálni, hogy valóban akkora hozzáadott értéket jelent-e a valóságot meghamisító Fidesz-propaganda, amekkorának a kormányzati kommunikációs hadtestként funkcionáló lapkiadó, a Mediaworks Hungary Zrt. 68. helyezése sugallja. De ez már nem toplistatechnikai kérdés.