Afülkeforradalomfelfalja

A magyar vállalati szférának van egy olyan szegmense, amely úgy működik, mintha egy dél-amerikai vagy afrikai banánköztársaságban lennénk – állítja a Korrupciókutató Központ Budapest vezetője, a Budapesti Corvinus Egyetem magántanára, Tóth István János. A tulajdon biztonságának hiányáról van szó – magyarázza a kutató. Az is igaz, hogy van egy markáns része a magyar gazdaságnak, amely európai: az úgynevezett támadható piacokon működő, jellemzően exportáló vállalatok közé a kormányhoz közel álló vállalkozók nem nagyon merészkednek be, mert ott túl nagy a konkurencia, nem lehet szerepe a politikai kapcsolatoknak. Az ő számukra az olyan, úgynevezett nem támadható piacok az előnyösek, ahol a verseny eleve korlátozott. Ilyen például a Balaton melletti turizmus: ha a NER-eseknek már van öt szállodájuk és egy vitorláskikötőjük az adott partszakaszon, senkinek nem éri meg, hogy egy újabbat építsen melléjük. A legkényelmesebb pedig az, ha az állam eleve korlátozza is a piacra belépők körét. Ilyen a koncessziós jog egyre gyakoribb osztogatása például a trafikok, a kaszinók vagy a hulladékgazdálkodás üzemeltetésére. Vagyis ma Magyarországon azok a tisztességes cégek vannak a legnagyobb veszélyben, amelyek a nem támadható piacokon működnek – vonja le a konklúziót Tóth István János. Tunézia volt hasonló – mondja – Ben Ali elnöksége idején, akit tíz éve az arab tavasz söpört el, de addig a családja és főként a fia éppúgy az állam által szabályozott piacokat tarolta le, ahogy az most Magyarországon több piacon is történik. Közgazdasági szempontból ugyanaz a helyzet Magyarországon, mint Tunézia autokrata irányítása alatt: adókedvezményeket kapnak a kaszinókoncessziók tulajdonosai, és politikai lojalitásukat is kinyilvánítják azok, akik adójuk terhére támogatnak egyes fociklubokat.

Miért ilyen sikeres ez a módszer? A kedvezményezettek mindent megtesznek, hogy kiváltságaikat állandósítani tudják, de az emberek jogtudatán is múlik. A kutató szerint Magyarországon az emberek nem bíznak a jogérvényesítésben. Pedig minél kevésbé van joguralom, annál sikeresebb lehet egy korrupt rendszer. „Ha bízom a jogszolgáltatásban, a zsarolás is kevésbé lehet hatásos” – mondja Tóth István János. A tudatos állampolgárok ellenállóbbak: a rendszer csak addig megy előrébb, amíg hagyják. Bár Szlovákiában már egy újságíró és menyasszonya meggyilkolásáig is elmerészkedett a hatalom – vagy legalábbis a hatalomhoz közel állók –, miután kiderült, hogy az ott terjeszkedő olasz maffia a nagyobbik kormánypárt vezető politikusaival is összefonódott, a szlovák társadalom nem tolerálta tovább a korrupt rendszert. Olyan méretűvé vált a „népi ellenállás”, hogy a kormány több tagja, végül pedig a miniszterelnök is lemondott – ad példát a szociológus arra, miként lehet kimenekülni egy korrupt rendszer szorításából.

Fülöp Máté

Nem sajnálja a pénzt a kormány arra, hogy visszaszerezze a Budapest Airport üzemeltetési jogát, ami azonnali pénzszivattyúként is működik majd a hozzá közel állók számára. A biztosítási piacon máris arról pletykálnak, hogy a repülőtérnek is új biztosítási alkusza lesz a külföldi tulajdonosok bizalmát élvező nagy, nemzetközi cég helyett, méghozzá a Mészáros Lőrinc–Keszthelyi Erik-oligarchakettős tulajdonában álló Hungarikum. Az elmúlt nagyjából nyolc évben megszokhatta a konkurencia, hogy a magyar piacon már ebben az üzletágban sincs érdemi verseny: a Hungarikum erőből visz mindent, amivel pénzt lehet keresni. Először „csak” az állami és az önkormányzati – azaz a hatalom által közvetlenül befolyásolható – cégekre csaptak le, újabban azonban már mindent, a kisvállalati szektor és a lakosság biztosításainak szervezését is maguk alá söprik. A tisztességes versenyen kívüli gyarapodásnak többféle módja van: el lehet venni az ügyfelet, meg lehet szerezni az egyes ügyfélcsoportokra szakosodott, profi alkuszokat. Piactorzítás ez a javából, ami gyakorlatilag akadálytalanul zajlik.

A számok önmagukért beszélnek. A Hungarikum tavalyi árbevétele hatmilliárd forint felett volt – több, mint a magyar piacon pár éve még legnagyobb nemzetközi alkuszcégeknek, az Aonnak és a Marshnak együttesen. Ehhez négymilliárdos nyereség társult, ami több mint duplája a két másik vállalat együttes hasznának. „Másoknak sokba kerül a piacszerzés, neki csak egy-egy fentről indított telefonba” – magyarázza a helyzetet a HVG-nek névtelenül nyilatkozó egyik biztosítási bróker. A már korábban is imponáló eredményeket felmutató Hungarikum az után kezdett a minden képzeletet felülmúló növekedésbe és terjeszkedésbe, hogy 2018 tavaszán Mészáros betársult Keszthelyi mellé. A Hungarikumnak ma már tucatnyi különféle profilú leányvállalata és egy, a többségi tulajdonában álló, a tőzsdén jegyzett biztosítója is van, a CIG Pannónia.

Csakhogy hírek szerint Keszthelyi nem önként és dalolva állt össze a felcsúti milliárdossal. „Kezdett nagyon nagy lenni, túl sok profitot tett el. Van az a méret, ami fölött már osztozni kell, nem azért segítették őt, hogy aztán egyedül tegye el a hasznot. Választhatott, hogy átadja a biznisz felét, és dolgozik tovább (biztosíthatja például a Mészáros-féle számtalan céget is, és befurakodhat a Magyar Bankholdinghoz tartozó pénzintézetek fiókjaiba), vagy elveszik tőle az egészet, és bukott emberré válik” – mondja a HVG informátora. A szekszárdi vendéglátósként indult, már ott hasznos kontaktokra szert tevő, majd állítólag Seszták Miklós korábbi fejlesztési miniszter által gyámolított Keszthelyi a HVG-nek nemrégiben adott nyilatkozatában alapvetően kivételes munkabírásával és elhivatottságával magyarázta a sikereit.

Megy is minden olajozottan, legalábbis addig, amíg Keszthelyi és a mögötte lévők érdekközössége fennáll. Nem a Budapest Airport lenne az első, ahonnan a Hungarikum önmagánál szakmailag tapasztaltabb alkuszt szorít ki, ez történt például az állami légiforgalmi irányítónál, a HungaroControlnál; a járműipari Rábánál; az MVM-csoportnál és Paks II.-nél; továbbá a Mészáros földije, Vida József tulajdonában álló médiumnál, a TV2-nél. Amúgy egy sor állami cég esetében irányított volt a tender, azaz nem teljesen nyílt, hanem úgy hívták meg a résztvevőket, hogy borítékolható legyen, ki lesz a győztes – panaszolta egy, a pikszisből kiesett alkusz.

Még homályosabb a lenyúlás másik módszere, amikor nem az ügyfelet, hanem az azt kiszolgáló alkuszcéget veszik el. A HVG által megkeresettek azonban legfeljebb a kormányváltás után vállalnák nyilvánosan a történetüket, már amennyiben változást hoz a tavaszi választás. A céginformációkból mégis következtetni lehet erre-arra. Az első cég, amelyikről úgy tudták a szakmabeliek, hogy Keszthelyi szemet vetett rá, az állami ügyfélkörrel jól ellátott alkuszcég, a Reticulum volt, amelyet Nyitrai András családi vállalkozásként alapított jó húsz éve. A céget állítólag a múlt évtized közepén 5 millió forintért vette volna meg Keszthelyi, de persze nem adták. Aztán bekövetkezett, aminek be kellett, 2017-ben a vállalkozást Halasi Zoltán érdekeltségei vették át, aki ma – minő véletlen – fellelhető az egyik Hungarikum-féle leányvállalatban is. Miután az építőipar kiemelten fontos a NER nagyragadozóinak – Mészárosnak, Garancsi Istvánnak, Tiborcz Istvánnak –, kellett egy olyan alkusz is, amelynek ez a szakterülete. Ilyen az Óvári Gábor és Lampert György nevével fémjelzett, prágai és varsói fiókteleppel is bíró Eurobond. Testvércégét, az egykori Insurance Partnerst, amelybe tavaly beszállt a Hungarikum, át is nevezték Huninsurance-szá (az Eurobond maradt az eredeti tulajdonosoknál).

A Hungarikumnak ráadásul nem feltétlenül kell megvennie egy céget ahhoz, hogy terjeszkedjen. Büszkén hirdeti, hogy felépített egy partneri hálózatot, amelynek lényege, hogy a csatlakozó alkuszcégeknek komplex szolgáltatásokat nyújt. Cserébe gyakorlatilag a sajátjaként kezeli a portfóliójukat, hozzá folynak be a jutalékok, amelyekből csupán visszaoszt. A Hunpartner nevű cég „ernyője” alá mostanáig több mint 200 kis alkusz csatlakozott be. Az előzményekről tudni kell, hogy a Magyar Nemzeti Bank tavaly karácsony előtt bonyolult, időigényes kérdőívet küldött ki az alkuszcégeknek, rövid visszaküldési határidővel, amiben például a jutalékstruktúrájuk részleteit firtatta. Történetesen ebben a nehéz időszakban hívta fel a Hungarikum az érintettek figyelmét a vele kötött partnerség előnyeire, köztük az adminisztrációs macera átvállalására. ¬