Nemkétharmadkérdése

(1.) Sokféle indokot hoznak föl arra, hogy miért nem tekinthető a jelenlegi Alaptörvény – egészében vagy részeiben – összeegyeztethetőnek a jogállamisággal. Nem a nemzetközi szakmai közösség és jogtudomány hivatott dönteni ezeknek az állításoknak az igazságáról, különösen pedig arról, hogy kell-e a jogállamisághoz új alkotmány. Ezek alapvetően politikai és társadalmi kérdések. Bizonyos azonban, hogy az Alaptörvény kétharmados többség nélküli esetleges megváltoztatása nem felel meg az előírt alkotmányos rendnek. (2.) Mindazonáltal számos demokratikus alkotmány született a formális előírásoktól eltérő eljárásban. (3.) A demokratikus alkotmányt az uralkodó szakmai felfogás a szuverén nép alkotásának tekinti, bár abban vita van, hogy a népen egységes egészet kell-e érteni vagy különböző, társadalmi részvételre jogosult csoportok együttműködését. (4.) A népfelség különféle alkotmányozó eljárásokban érvényesülhet. Minél teljesebb a folyamatban a tudatos, nem manipulált néprészvétel, annál inkább állítható, hogy az alkotmánnyal a nép szuverén alkotmányozó hatalmát gyakorolta. Amennyiben számottevő mértékben érvényesül a néprészvétel, ez orvosolhatja a formális előírások megsértéséből adódó elégtelenség jelentős részét. (5.) Az alkotmányozás általánosan elfogadott, demokratikusan igazoltnak tekintett formája az, amelyben egy új alkotmány létrehozására a nép maga hoz létre egy alkotmányozással megbízott testületet, alkotmányozó nemzetgyűlést. Adott esetben egy kifejezetten erre a célra választott országgyűlés is el tud látni ilyen feladatot, ha tisztességes, valóban reprezentatív (nem torzító) választási rendszerben jön létre. (6.) Mindazonáltal még a szabadon választott gyűlés sem igazolja önmagában az új alkotmányt. A népfelség érvényesülése érdekében a népnek kell megerősítenie az alkotmányt (például népszavazással). Az alkotmányozási folyamatnak a legteljesebb állampolgári részvétellel kell zajlania, ennek során folyamatosan támaszkodva az állampolgárokkal való folyamatos eszmecserére (participációs alkotmányozás). Ehhez a civil társadalom meglevő öntevékeny szervezeteivel (vagy ezek képviselőivel) együtt kell működni. (7.) Az alkotmányozás során tiszteletben kell tartani a demokratikus jogállami elveket és a polgári és politikai jogokat, amint azokat a hatályos és korábbi demokratikus alkotmányok már elismerték. Ez is feltétele a törvényesség bizonyos fokú megsértésével hozott alkotmány legitimitásának. (8.) A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy a nemzetközi tapasztalatok és az irányadó normatív alapelvek szerint a népszuverenitás elvének teljes érvényesülése képes az alkotmányozó eljárás során orvosolni az alkotmánymódosítással vagy új alkotmány meghozatalával kapcsolatos eljárási szabálysértést. (9.) Alkotmányos demokráciához szükséges legitimitás természetesen csak akkor alakulhat ki, ha az új alkotmány következetesen elismeri a jogállami és demokratikus elveket és az ezek érvényesítéséhez szükséges intézményeket.

*Nemzetközi szakértői csoport állásfoglalása az alkotmányozásról. Aláírók a Nemzetközi Alkotmányjogi Társaság jelenlegi és korábbi elnökei: Adrienne Stone (Melbourne), Michel Rosenfeld (New York), Cheryl Saunders (Melbourne), Martin Scheinin (London), Manuel José Cepeda Espinosa (Bogotá); valamint Bruce Ackerman (Yale), Andrew Arato (New York), Günter Frankenberg (Frankfurt), Tom Ginsburg (Chicago), Larry Lessig (Harvard), Ma­­­t­thias Mahl­mann (Zürich), Johannes Masing (Freiburg), Cesare Pinelli (Róma), Sajó András (Bécs), Alexander Somek (Bécs).