Takáts Előd

Portré

2021. november 25.

Takáts Előd

a Corvinus rektora

„Több lakás árát elköltöttük repülőjegyre” – foglalja össze élete elmúlt két évtizedét a 46 éves közgazdász, aki Svájcból tért haza alma matere rektori székéért. Orvos és közgazdász szülők gyermekeként, a budapesti Toldy Ferenc Gimnázium után választotta a Közgázt, leginkább azért, mert az ott szerzett diplomával „sokféle munkát lehet csinálni”. Végül a bankszektorban helyezkedett el, ám „hiába volt az a tőzsde fénykora, ott jöttem rá, hogy szeretnék továbblépni, hogy egy nagyon jó egyetemen tanuljak, hogy lássam a világot”. Így került előbb a CEU-ra, majd a Princetonra, ahol 2006-ban doktori fokozatot szerzett. Amerikába már jogász feleségével együtt érkezett, ott született első gyerekük is. Ő pedig a Magyar Nemzeti Bank, az Európai Központi Bank és a New York-i Fed kutatójaként dolgozott, majd a Nemzetközi Valutaalap alkalmazta. A főleg makroökonómiával és monetáris politikával foglalkozó kutató 2009-ben tért vissza Európába, méghozzá Bázelbe, ahol a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) vezető közgazdásza lett. Emellett 2018-tól a London School of Economics vendégkutatója, egy évvel később pedig a Budapesti Corvinus Egyetem címzetes egyetemi tanára lett. A ma már 16 éves lánya után még négy gyereke született, két lánya Amerikában, két fia pedig már Svájcban, a legfiatalabb közülük nemsokára tölti be a nyolcadik évét.

A család többi tagja egyelőre Bázelben él, az újdonsült rektor pedig Budapesten, így kevésbé tud hódolni kedvenc hobbijának, a „Rajna-úszásnak”. Marad a teniszezés, a természetjárás és az olvasás: „Igyekszem minden héten egy könyvet elolvasni.” Különösen büszke azonban arra, hogy már a lánya is elkérte tőle néhány kedvencét, mint Daniel Kahneman Gyors és lassú gondolkodás vagy Yuval Harari Sapiens című könyvét.

¬ Szemére hányták, hogy úgy választották meg a Budapesti Corvinus Egyetem rektorának, hogy nem volt irányítási tapasztalata az egyetemi szférában. Nem érzi ezt hátránynak?

Sokféle módon lehet vezetni: az egyik, amikor valaki néhány ember napi munkáját irányítja, a másik pedig, ami az akadémiai világban fontosabb, amikor valaki magasan képzett emberek intellektuális munkáját, gondolkodását motiválja. Ez utóbbi tapasztalat megvolt.