Jean Seberg minden rezdülése

Ha lekési a Pan Am gépét, egészen biztos, hogy máshogy alakul az élete. Ám a tüneményes és szeszélyes színésznő, akibe a fél világ szerelmes volt, a másik meg csak egy degeszre tömött bukszának látta, pont nem késte le. A Los Angelesbe tartó járaton együtt utazott az első osztályon az amerikai polgárjogi aktivista Malcolm X feleségével és Hakim Abdullah Jamallal, a Fekete Párduc mozgalom egyik vezetőjével. Jean Seberg akkor már első osztályú színésznő volt, annak ellenére, hogy a neves Otto Premingerrel forgatott Szent Johanna leginkább arról a szóbeszédről lett híres, hogy a máglyajelenet forgatásán szó szerint megégették. Az égésnyomot egész életében viselte, és rövid negyven éve alatt, amelyet öngyilkossággal zárt le, újabb és újabb sebeket gyűjtött hozzá.

A Jean Seberg minden rezdülése című film történéseinek idején a színésznő már tíz éve túl volt azon a szerepen, ami Európában kultikussá tette: Jean-Luc Godard filmjében, a Kifulladásig-ban – Jean-Paul Belmondo partnereként – iskolateremtően játszott és divatikon lett. Hollywoodba 1968-ban azért tért vissza, hogy megerősítse szupersztár státusát, de a Jamallal folytatott viharos viszony mellékszálaként kapcsolatba került a radikalizálódó fekete mozgalmakkal. „Minden forradalomnak szüksége van egy filmsztárra” – hangzott el állítólag az FBI-főnök J. Edgar Hoover szájából, és a paranoiás tüneteket mutató cég elhatározta, hogy Seberget móresre tanítja. A klasszikus módszerrel húzták csőbe, Jamallal kompromittálták, lehallgatták, nyilvánosságra hozták a feketéknek és az indián közösségeknek kiállított csekkjeit. Benedict Andrews filmje csábítóan rekonstruálja a zaklatott hatvanas-hetvenes évek fordulójának hangulatát, Kristen Stewart illúziót keltően játszik, ezért kár, hogy a Seberg-affér több érdekes szereplője is a háttérben marad. Például a színésznő második férje: a XX. század rejtélyes irodalmárának, kalandorának, a pilótaként rettenthetetlen háborús hős Romain Garynek csak statisztaszerep jut. A Dzsingisz Kohnnak gúnyolt férfi az egyetlen francia író, aki kétszer is megkapta a Goncourt-díjat – másodszor az Émile Ajar álnéven írt Előttem az élet című regényéért –, és ő volt az, aki párbajra hívta ki a Seberggel hírbe hozott Clint Eastwoodot.