Orbán-tudatúHívekKözössége

Bár Orbán úgy igyekszik beállítani, hogy az az Isten, amelyikre a döntéseinél hivatkozik, azonos a keresztény egyházak tanításában szereplő, mindenkit (fajra, nemre, szexuális hovatartozásra, jövedelmi helyzetre stb. tekint nélkül) egyformán szerető Atyával, a megnyilatkozásaiból, tetteiből kirajzolódó istenkép inkább egy tekintélyével fegyelmező apáé, aki ad, de – kénye-kedve szerint – el is vesz, segít, de meg is dorgál. Egy olyan személyválogató isten, aki – szemben az evangéliumokból megismerhetővel – például az elesetteket magukat tartja felelősnek a sorsuk alakulásáért. A hajléktalanokkal vagy a menekültekkel szemben a keresztényi irgalom gyakorlása épp ezért nem erény; inkább a gyengeség jele. Ez a gondolkodás meglehetősen sok közös vonást mutat a – különösen az amerikai – pünkösdizmusra jellemző világlátással, amit Lázár János a maga pőre valóságában úgy fogalmazott meg: mindenki annyit ér, amennyije van. E felfogás szerint a gazdagság annak a fokmérője, visszaigazolása, hogy Isten mennyire szeret valakit. Ezáltal válik erkölcsileg is igazolhatóvá a NER oligarcháinak sokak szemét szúró urizálása: a puritanizmust minden elemében tagadó életmódjuk ugyanis azt hivatott kifejezésre juttatni, hogy aki hajlandó magát alávetni a Fidesz-vallás minden írott és íratlan törvényének, az már itt, e földön elnyerheti méltó jutalmát: a politikai és gazdasági elit esetében kastélyok, jachtok, magánrepülőgépek, luxusszállók és éttermek formájában; a hierarchia alsóbb szintjén állók esetében például egy családi panzió, borászat működtetéséhez kapott bőkezű támogatások által.