Az Egyesült Államokat irányító politikusok hajlott korán élcelődők a szovjet kommunista pártot emlegetik, ám az évtizedekig tartó pályafutás bele van kódolva a rendszerbe.
Joe Biden és Nancy Pelosi. A csöndes generáció veteránjai
afp / ALEX WONG
Ademokráciacsúcsa
A házigazda és a résztvevők. Megválogatott társaság
AFP / CHIP SOMODEVILLA
Egy folyamat kezdete, amelynek célja bebizonyítani, hogy a demokrácia, minden hibája ellenére, sikeresebb az autokráciánál – így értékelték azt a múlt heti, kétnapos virtuális csúcstalálkozót, amelyet Joe Biden amerikai elnök hívott össze. A járvány miatt a képernyőkre kényszerített esemény két konkrét eredményt hozott. Az USA, Ausztrália, Dánia és Norvégia kezdeményezésére önkéntes viselkedési kódexet alkotnak, amiben a kormányok és a csúcstechnológiai cégek vállalják, hogy csak olyan államoknak adnak el digitális termékeket, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat és a demokrácia intézményeit. Biden pedig jövőre 424 millió dollárt ígért a független sajtó támogatására, a korrupció elleni küzdelemre és más nemes célokra a világban. A javaslatot a washingtoni kongresszusnak még jóvá kell hagynia.
A csúcson a Washington által invitált 110 országból 89 vett részt, és sok szó esett arról, ki kapott meghívót, és ki nem. Az nyilvánvaló volt, hogy az USA két nagy riválisa, Oroszország és Kína nem lesz ott, mert autokráciák, de ezt ők nem így látják. A pekingi külügyminisztérium amerikai forrásokat idézve listát állított össze arról, hogy milyen foltok csúfítják az amerikai demokráciát – amit egyébként a washingtoni Pew Research kutatóintézet szerint a világban megkérdezetteknek már csupán a 17 százaléka tart követendő példának. Kína és Oroszország washingtoni nagykövete pedig közös esszében vádolta „hidegháborús mentalitással” a Biden-adminisztrációt, amely „ideológiai konfrontációt szít, és megosztja a világot”.
A The Economist londoni hetilap és a Politico portál is azt boncolgatja, hogy a meghívók kiosztásánál Biden több esetben is inkább az USA geopolitikai érdekeit tartotta szem előtt, mint a demokrácia valós helyzetét. Az érvelés szerint, ha Magyarország, az EU-tagok közül egyedüliként, nem vehetett részt a virtuális csúcson – amiért cserébe az Orbán-kormány megvétózta, hogy az EU közös uniós álláspontot fejtsen ki –, akkor a Brüsszel által a jogállam lebontásáért szintén szankcionálni akart Lengyelországnak sem lett volna ott a helye, ám Washington fontos szövetségese Moszkva ellen. Ahogy a demokratikus berendezkedésben szintén nem túl jól álló Ukrajna is meghívást kapott, mert meg kell védeni Oroszországtól. Ott lehetett Tajvan képviselője is, ami fricska a felbőszült Pekingnek, miközben Tajpejjel már szinte senkinek sincs diplomáciai kapcsolata, a házigazda USA-nak sem.
A Freedom House által „nem szabadnak” minősített három meghívott ország közül Irak azért kerülhetett be, hogy Washington fontos, de autokrata arab szövetségesei – mint Szaúd-Arábia – híján ne Izrael legyen az egyetlen meghívott a Közel-Keletről. Angolát és a Kongói Demokratikus Köztársaságot pedig a nyersanyagkincse miatt Kínától kell távol tartani. A The Financial Times gazdasági napilap idézi Stephen Walt amerikai professzort, aki szerint a dilemma lényege: ha a demokrácia az USA fő célja, akkor miért áll össze Szaúd-Arábiával és Egyiptommal, ha viszont Kína feltartóztatása a feladat, akkor megteheti-e, hogy válogatós abban, kivel áll szóba?
