Anyerőnarratíva

A politikai szereplők egyik fontos feladata, hogy olyan történeteket építsenek saját cselekvésük köré, amelyek befolyásolják az emberek valóságértelmezését. Az úgynevezett Nemzeti Együttműködés Rendszere is egy ilyen konstrukció, de mind fölött áll. A NER egy szupernarratíva. Ereje abban rejlik, hogy mostanra az egész ország elfogadja valóságosként, egy olyan építményként, amelynek saját értékrendje, ideológiája van, amelyet belső igazodási pontok határoznak meg. Pedig ebben az esetben tudjuk, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Orbán Viktor 2010 áprilisában úgy címkézte fel leendő kormányzását „nemzeti együttműködésnek”, hogy még körvonalai sem léteztek annak, amit a fogalom mögé rejtve ki akart építeni. Ő mindössze arra törekedett, hogy az általa megszerzett kétharmados parlamenti többség annál is nagyobb erőnek hasson, mint amekkora választói támogatás meghúzódott mögötte. Az ország alkotmányos berendezkedését akarta ugyanis külön felhatalmazás nélkül újraírni. Hivatkozási alap kellett mindarra, amit a hatalom hosszú távú megtartása érdekében meg akart tenni.