Bűnös város

Mi a különbség a kötöttség nélküli cselekvés és a gátlástalanság között? Szinte semmi, mint a rizses húst és a szusit, egy hajszálvékony vonal választja el egymástól. A határvonalon billegni érdekes érzés. Az előzményekhez 20 évet kell visszamenni, amikor Tamás, Ákos és András a Valami Amerika című gondtalan vígjáték története szerint életük filmjének az elkészítését tervezik. A filmnek a Bűnös város címet adják. A Valami Amerika 2-ben kiderül, hogy a kritikusok gyűlölték, a mozikban szinte senki sem látta, kópiáit az alkotók valószínűleg ledarálták. Az igazi Bűnös város azonban látható: a rendszerváltás utáni magyar moziipar legnézettebb filmjeit rendezőként jegyző Herendi Gábor nagy, elálló fülű, sebes térdű szerelemgyereke. Legtöbb szereplője domináns, újpotens férfi. A Bűnös város forgatókönyve ősszel készült. Herendi hat filmtervét utasították vissza ilyen-olyan okokból, ám mivel egy rendező akkor is dolgozik, amikor éppen nem, megírta, és saját költségén leforgatta az elmúlt pár év elképesztő magyar közérzeti híreinek burleszkjét: a film letölthető a kizárólag erre a célra létrehozott oldalról egy mozijegy árának a feléért. A keret egy Nemzeti Kolbász Töltőverseny, Herendi ebbe gyömöszöli bele fokhagymaszagú országsűrítményét, a végeredmény tömény hungarikum lesz. Nincs még egy hely a világon, ahol a perspektíva annyira privát, hogy a tornácról látszik a Parlament, ahol a lábvíz sosem megy kárba, kaviár borul a tésztára, a komondor vak, ám a füle jó. A gazdaság szárnyal, az infláció a fasorban sincs, mindenki minket akar utánozni, menő a kolbászkötvény. Nehogy már Klein bácsi röhögjön a végén, maradunk jövőre is évezredes haverok, nem igaz, sziauram? A Bűnös város esszenciát a gúny, a szarkazmus és olykor a fintor, máskor a fullasztó kacagás uralja, és kimondható, hogy a kezdő és a végső nagy durranás között olykor a vinnyogásba forduló nevetés. Nem egész harminc percig tartó szédítő keverék, szilveszteri mulatságnak is jó, kijózanodáshoz is megfelelően fejbe kólintó.