Madarakéstollak

Taktikai szempontból az oroszoknak mikor ideális elindítaniuk egy téli hadjáratot Ukrajna ellen? – találgat az egész világ. Nyolc éve folyamatos, fel-fellángoló háború zajlik Kelet-Ukrajnában, és a következő hetekben bármi megtörténhet. A legvalószínűbb forgatókönyvek a következők:

¬ A nyugati politikusokkal folytatott tárgyalások kudarca után megmarad a feszültség, a NATO folytatja keleti szárnyának megerősítését. Oroszország ezzel párhuzamosan nyugati határainak teljes hosszán megszilárdítja katonai infrastruktúráját, és Fehéroroszországban is megjelenik az orosz hadsereg. A kelet-ukrajnai válság tartósan megmarad, és időről időre kiújulnak az ellenségeskedések. „Amíg tartanak a magas szintű orosz–amerikai tárgyalások, nem számítok általános orosz offenzívára. De ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek más, hibrid eszközökkel elkövetett akciók Ukrajna ellen, ahogy ezt Oroszország már az utóbbi években is megmutatta, akár Ukrajnában, akár a Nyugat-Balkánon. Általában véve sem valószínű, hogy Oroszország Ukrajna egészét vagy akár a felét el kívánná foglalni. Ami életszerűbb: a válság fokozatos elmélyítése, több felszerelés odavitele és súlyos provokációk sorozata” – mondta a HVG-nek Dmitro Tuzsanszkij, az Ungváron működő Közép-európai Stratégiai Intézet vezetője. 

¬ Oroszország korlátozott katonai akcióba kezd Kelet-Ukrajnában, melynek célja a már de facto orosz ellenőrzés alatt lévő területek nyílt megszállása. A nyugati országok korlátozott szankciókkal válaszolnak, de a megszállással Ukrajna hosszabb távra is elveszíti esélyét a NATO-hoz való csatlakozásra.

¬ Átfogó orosz támadás indul Ukrajna ellen, a cél a tenger menti ukrajnai területek elfoglalása és esetleg az ugyancsak oroszpárti erők által uralt Dnyeszter Menti Köztársaságig tartó folyosó megnyitása. Erre a Nyugat komolyabb szankciókkal válaszolna, egyebek mellett Oroszországot kizárnák a nemzetközi pénzforgalmat lebonyolító SWIFT-rendszerből. Ez azt jelentené, hogy sem az orosz bankok, sem rajtuk keresztül az orosz vállalatok nem tudnának semmilyen nemzetközi ügyletet lebonyolítani, ami a külföldi üzleti partnereket, például az orosz gáz vásárlóit is nehéz helyzetbe hozná. A szankciók között felmerülne a legmodernebb nyugati technológiák, például a mikrochipek elzárása az orosz piactól, korlátozhatnák, hogy orosz intézmények a dollárt használják fizetőeszközként, illetve befagyaszthatnák az orosz központi bank mintegy 570 milliárd dolláros tartalékát.

¬ Oroszország visszatér ahhoz a korábbi, időközben elvetett tervéhez, hogy elismeri a kelet-ukrajnai szakadár államok függetlenségét.

¬ Kölcsönös engedmények révén kompromisszum születik a Nyugat és Oroszország között: a katonai szövetség nem telepít támadófegyvereket Ukrajna területére, Oroszország pedig belenyugszik, hogy a NATO hosszabb távon nem zárja be az ajtót Ukrajna és Grúzia előtt.

Reviczky Zsolt

Most előszőr érzem úgy: nincs kizárva, hogy Oroszország támadást indít Ukrajna ellen. De ez nem lenne új háború, az összecsapás már nyolc éve tart, ami most jöhet, az az eszkaláció. Az orosz számítás az, hogy Ukrajna erősebbé válik, egyre modernebb és jobb nyugati fegyvereket kap, így egyelőre olcsóbb lehet egy támadás, mint egy-két év múlva. De nem lehetünk benne biztosak, hogy ez valóban bekövetkezik – mondja Rácz András, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa.

¬ Miért nő az eszkaláció veszélye?

Vannak dolgok, amelyek nem fognak megoldódni, ilyen például a Krím ügye. Amíg a félsziget hivatalosan Ukrajna része, viszont a gyakorlatban Oroszország tartja ellenőrzése alatt, Ukrajna nem lesz NATO-tag, és az EU-csatlakozása sem valószínű. Oroszország nem fogja megkapni, amit követel, feltételeinek nagy része abszurd, és ezt maguk az oroszok is tudják. Amiről esetleg lehet érdemi tárgyalást folytatni, az a nukleáris fegyverek korlátozása, illetve a közepes hatótávolságú rakéták telepítésének ügye. De ebben sem fognak azonnal engedményt elérni, elsősorban azért nem, mert a Nyugat nem engedheti meg magának, hogy azt a látszatot keltse, hagyja magát zsarolni.

¬ Mi értelme van olyan követelésekkel előállni, amelyekről maguk is tudják, hogy a Nyugat nem fogadja el?

Az orosz politika lényege, hogy megpróbálják határozottan jelezni, mit követelnek. Ők sem akarnak háborút, ha nem muszáj. Ha a Nyugat vállalná, hogy Ukrajna sohasem lesz a NATO tagja, és nem kerülnek támadófegyverek az országba, azzal az oroszok elérnék a céljukat. Csakhogy a Nyugat nem fog ilyen ígéretet tenni, és az oroszok sem fogják visszavonni a követeléseiket.

¬ Moszkva nem csupán azt követeli, hogy legyen vége a NATO-bővítésnek, hanem azt is, hogy a szövetség húzódjon vissza 1997-es határai mögé, azaz a kelet-közép-európai államok felvétele előtti korszakba. Mit jelentene e követelés teljesítése?

Azt senki sem tudja pontosan, mert az USA-nak, illetve a NATO-nak átadott követeléslista egy kicsit ellentmond egymásnak. Ha szó szerint vesszük, Magyarországról is vissza kellene vonni mindent, ami a NATO-hoz köthető. Pápán van a nehéz légiszállítási ezred három szupernehéz C–17-es szállítógéppel; minden közép- és kelet-európai országban, így nálunk is van egy NATO Force Integration Unit, amelynek az a feladata, hogy ha nagy létszámú NATO-erőkre lenne szükség, akkor megszervezze azok elhelyezését és a helyi haderővel való együttműködést. És van egy katonaorvosi kiválósági központ is, amit szintén be kellene zárni. Az orosz követelésekben nagyon sok csapda van, például az a javaslat, hogy mindenki vonja vissza a hadászati bombázókat olyan mélységig, ahonnan már nem lehet elérni a másik fél területét. Ez azért trükkös, mert az oroszoknak nincs modern hadászati bombázójuk, az 1950-es és 1960-as években tervezett vasakkal repülnek. Nekik nem nagy veszteség lemondani ezekről. Viszont az amerikaiaknak ez fontos, modernizálják a B–2-eseket és fejlesztik a B–21-eseket is, az USA haderejében nagy szerepet játszanak a hadászati bombázók.

¬ És mi van a magyarországi katonai radarokkal?

A NATO-nak van egy integrált légtérfigyelő és légvédelmi rendszere, ennek a magyar radarok is részét képezik, az adataik bekerülnek a NATO-rendszerbe. Ha teljesülne az orosz követelés, akkor ezek a radarok maradhatnának, viszont valószínűleg le kellene választani őket a közös hálózatról.

¬ Milyen súlyos lehet az eszkaláció, milyen szankciók lehetségesek, és miért várható a közeli hetekben az összecsapás?

Az oroszok úgy gondolják, valamit kell kezdeni Kelet-Ukrajnával, mert a jelenlegi helyzetben nem érzik hosszú távon stabilnak. Nem tudom tehát kizárni, hogy bevonulnak Kelet-Ukrajnába, és kitűzik az orosz zászlót, kész helyzet elé állítva Kijevet és a világot. Ezzel véget érne az a narratíva, hogy Oroszország nem része a konfliktusnak. Ha Moszkva lép, akkor ezt a közeli hetekben kell megtennie. Egy év múlva az ország már a 2024-es elnökválasztásra fog készülni, akkor Putyin nem fog ilyen jellegű kalandokba bocsátkozni. Eszkaláció esetén az oroszok minden mellékfronton igyekeznének zavart kelteni, lennének provokációk a Dnyeszter Menti Köztársaságban, a Kárpátalján és Bukovinában is. Ha nem lépik át a kelet-ukrajnai szakadárokat az ukrán kormányerőktől elválasztó frontvonalat, akkor nem biztos, hogy nagyon súlyos szankciókat vezetnének be Moszkva ellen: az EU-ban és az USA-ban sokan úgy értékelnék, hogy azt foglalták el, ami eddig is az ő kezükön volt, és a világ úgy érezné, nem érdemes tovább élezni a helyzetet. Ha viszont további területszerzés lenne a cél, akkor súlyos szankciók következnének az orosz bank- és pénzügyi rendszer ellen. Ezek – például a nemzetközi pénzügyi forgalmat kezelő SWIFT-rendszerből való kizárás – pusztító hatásúak, és ezek után már nem maradna további ütőkártya a Nyugat kezében.

¬ Miként érintenék a szankciók Magyarországot, illetve a kárpátaljai magyarokat?

Az enyhe büntetőintézkedések, például a bankbetétek befagyasztása és a szigorúbb beutazási tilalmak nem okoznának nagy drámát. A komolyabbak viszont igen: a Molnak vannak oroszországi kitermelőhelyei, a Richter gyógyszergyár több területen piacvezető, és Oroszországban ott van az OTP bankhálózata is. Oroszország elszigetelése nagyon fájna Magyarországnak is. A kárpátaljai magyarság is többszörös veszélyben lenne. A várható provokációk mellett a komoly eszkaláció esetén mobilizálni kell a tartalékosokat, és ez a magyarokra is vonatkozik. Rosszabb esetben pedig újra be kellene vezetni a sorozást. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az ukrán hadseregben magyarok is szolgálnak szerződéses katonaként, és persze ukrán állampolgárként a magyarokra is hatnának az eszkaláció politikai és gazdasági következményei

¬ Mennyire erős az ukrán hadsereg?

Az oroszok attól félnek, hogy az ukránok megpróbálják visszafoglalni a szakadárok kezén lévő területeket, ám ez még nagyon messze van. Háború esetén az ukrán haderőnek jó esélye van arra, hogy – különösen városi területen – lelassítsa az előrenyomulást. De ha nyílt területen csapnak össze, akkor az ukránoknak nem sok sanszuk van. Az viszont nagyon fontos információ, hogy egy súlyos eszkaláció esetén az ukránok egyharmada kész fegyvert fogni az oroszok ellen, ez nagyon jelentős arány.

¬ Az orosz fenyegetések és követelések az Oroszországgal különleges kapcsolatban lévő Finnországra is vonatkoznak. Helsinki hogyan reagál?

A finnek közölték, hogy Oroszország ne mondja meg, kihez vagy mihez akar csatlakozni az országuk. De belátható időn belül marad a NATO-n kívüli státus, ami más, mint a semlegesség: nagyon szoros katonai együttműködés alakult ki az USA-val, aláírtak egy kétoldalú védelmi egyezményt is Washingtonnal. Ennek tartalma titkos, de a finnek azt szokták mondani, a szerződés fényében tulajdonképpen már nem is olyan fontos a NATO-tagság. ¬