Április4-rőlszóljonazének
Így zengett az egykori mozgalmi dal. Ma még talány, ki lesz az, akinek a nevét a parlamenti választások másnapján, április 4-én az ország egyik fele felszabadítóként, a másik épp ellenkezőleg, a zsarnokaként harsogja majd. De bárki lesz is a győztes, annyi biztos, hogy a politikai stabilitást éppúgy nem tudja majd hatósági intézkedésekkel garantálni, ahogyan az árstabilitást sem lehet. Próbálkoztak ezzel már az átkosban is (lásd a tervgazdálkodás központi árszabályozásáról szóló cikkünket a Szellem rovatban), és a történelmi kudarc sem szegte a kései utódok kedvét, hogy hasonlóra vállalkozzanak. Ha Orbánék ideig-óráig el is tudják téríteni az árakat, a piac törvényszerűségeit még egy bezárkózó ország sem képes negligálni. Ahogy e heti címlapsztorinkból is kiderül: nincs ingyenebéd. Az olcsóbb far-hát, sertéscomb árát más termékek vásárlásakor fizetjük meg; a tranzakciós illeték is csak papíron a bankok terhe, amit más díjakban vastagon kiszámláznak. Az pedig a Orbán-kormány perverz újraelosztási gyakorlatának újabb bizonyítéka, hogy a „minden napra egy jótétemény” nagyrészt mások kontójára megy. A választási osztogatás egyébként sem jelent mást, mint hogy „a lopott pénzből némi aprót visszaadnak” – ezt már Jakab Péter mondja a Magyarország rovatunkban olvasható interjúban. Ugyanott írunk a Völner-ügy új fejleményeiről, ami megmutatta: ahogy a NER-cégeknek nem kell a piacon megméretniük magukat, a rendszer egyes kegyeltjeinek sem kell számot adniuk a tudásukról ahhoz, hogy egyetemi diplomához jussanak.
