Kézkészpénztmos

Van rá rendszerszintű megoldás, hogy akkor is a Fidesz kénye-kedve szerint folytatódjon a piaci verseny torzítása és a közpénzek eltulajdonítása, ha az Orbán-kormány esetleg kikerül a hatalomból: a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága. A következő 9 évben Orbán Viktor eddigi személyes munkatársa dönthet a végrehajtókon kívül a felszámolók személyéről, valamint a szerencsejátékok engedélyezéséről, a dohánykereskedelem, a bányászat és számos egyéb koncessziós jog odaítéléséről is. Nem véletlenül akad fenn az olvasó szeme azon, hogy a Schadl-ügy nyomozati anyagában az szerepel: a végrehajtó egyik ismerőse „a múltkor volt Ádámnál is, a Tóninál is, meg a Barbaránál is”, és ezzel összefüggésben az is elhangzik, hogy van „egy nagyobb történet”, amelynek keretében vélhetően azt szeretnék elérni, hogy 2022. január elsejétől megszerezzenek valamilyen jogosultságot – az ideálisnak tekintett 35 év helyett 10 vagy 20 évre. Be is indult az ellenzék fantáziája, hogy a 444.hu által közölt szövegfoszlányok csak Rogán Antalról és kabinetfőnökéről, Nagy Ádámról, valamint a miniszter feleségéről, Rogán Barbaráról szólhatnak, a „nagyobb történet” pedig nem más, mint az autópályák üzemeltetésének koncesszióba adása. Egyelőre azonban csak annyi a tény, hogy a sztrádakoncesszióra hárman pályáznak: a Mészáros Lőrinc érdekkörébe sorolt Themis Magántőkealap, a külföldi tulajdonosi hátterű Strabag és Colas konzorciuma, illetve éppen az a Dömper Kft., amelynek üzleti körében a Völner család is megtalálható.

Az októbertől felállt és Biró Marcell által elnökölt hatóságnak ugyanakkor még egy aranybánya van a felügyelete alatt: a fizetésképtelenné vált vállalatok felszámolása. Nem véletlenül állt elő az ellenzék korrupcióellenes tárca nélküli miniszteri posztjának várományosa, Hadházy Ákos egy újabb gyanús sztorival: azzal, hogy ugyanolyan ingoványos talajon át vezet az út a felszámolói, mint a végrehajtói névjegyzékbe kerüléshez. A pályáztatás levezénylését a kormány a volt fejlesztési miniszter, Seszták Miklós fideszes országgyűlési képviselő kezébe adta, aki 2020–2021-ben el is végezte a rá szabott feladatot, vagyis a végrehajtókhoz hasonlóan a felszámolásra feljogosított cégek is kicserélődtek. Hadházy szerint a nyertesek jó része korábban egyáltalán nem foglalkozott felszámolással, vagy zűrös cégeiket váltották át nagy hirtelenjében egy másikra, amely el is nyerte a lehetőséget 7 évre.

A felszámoló profizmusán is múlik, hogy a fizetésképtelenné vált vállalat dolgozói, hitelezői és akár a nem rosszhiszemű tulajdonosai a történtek ellenére talpon maradhatnak-e; egy kókler a legjobb alany arra, hogy a felszámolási vagyon kimazsolázhatóvá váljon. Márpedig az elmúlt években számos példát lehetett látni arra, hogy miközben a hitelezők bottal üthették a pénzük nyomát, a kormányhoz közel álló üzletemberek vígan hozzájutottak a becsődölt vállalat – például brókercég – különböző ingatlanjaihoz, értékes leányvállalataihoz. Kormányzó erőként persze könnyebben megy a dolog, mert gyakorlatilag bármikor stratégiailag kiemelt jelentőségűnek lehet minősíteni egy céget, ahogy ez történt például a szarvasi kávéfőzőgyárral, amelynek pesti, Andrássy úti üzlethelyisége rövid idő alatt Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került. Kormányon kívülről viszont ezt is pótolni tudja a felszámolói piac teljes hatósági felügyelete.

Több okból is lehetséges, hogy hiányoznak részek és információk abból az 1700 oldalnyi dokumentumból, amely a Völner–Schadl-ügy nyomozásából eddig megismerhetővé vált. Az azonban kizárt, hogy Pintér Sándor belügyminiszter ne tudott volna Völner Pál érintettségéről. A 444.hu-nak az iratanyagot átböngésző újságírói is arra a megállapításra jutottak, hogy gondos kezek kigyomlálhatták a dokumentumok egyes részeit, mielőtt titkosításukat feloldották volna. A cél egyértelmű: nehogy az igazságügyi államtitkáron kívül más is kínos helyzetbe kerüljön. Az újságírók részben annak alapján feltételezik ezt, hogy az általuk megszerzett nyomozati iratok szerint Schadl segített Rogán Antal kabinetfőnökének, Nagy Ádámnak abban, hogy sikeresen letegye az egyetemi vizsgáit, de egyetlen adat sincs az iratokban arról, hogy a Bírósági Végrehajtói Kar elnökét ki kérte meg erre. Márpedig valaki megkérte. De arról sincs semmilyen adat, hogy Schadl Györgyöt ki tájékoztatta Nagy vizsgáinak aktuális állásáról, noha erről Schadlnak naprakész információi voltak – másképp segíteni sem tudott volna.

Először egy korrupt adóhivatali alkalmazott került a Nemzeti Védelmi Szolgálat látókörébe, az ő telefonjának lehallgatása közben szembesültek Schadl érintettségével. A végrehajtói kar első emberének a telefonját ezek után kezdték lehallgatni. Jóllehet a felderítés során egyértelművé vált, hogy Schadl felső kapcsolata Völner Pál, az államtitkár telefonjának lehallgatását nem kezdeményezte az NVSZ. A korrupció és a szervezett bűnözés ellen még 2011-ben felállított NVSZ és más hasonló szervezetek, például a titkosszolgálatok belső munkáit ismerő forrásaink szerint azokban az operatív ügyekben, ahol ilyen magas beosztású politikus neve merül fel, a szolgálat vezetője minden esetben tájékoztatja a politikai felső vezetést, és onnan vár iránymutatást. Éppen ezért kizárt, hogy a tavaly tavasszal kezdődött és hónapokon át tartó titkos felderítésről ne szerzett volna tudomást Pintér Sándor belügyminiszter legkésőbb akkor, amikor egyértelművé vált, hogy Völner és Schadl bűnös kapcsolatot tart fent. Ennek ellenére a botrány kirobbanásakor Pintér azt nyilatkozta, hogy nem tudott a Völner-ügyről.

A hasonló eljárásokat ismerő forrásaink szerint ebben az ügyben valóban lehetnek olyan iratok, amelyeket a gyanúsítottak sem ismerhettek meg. A titkos felderítés során keletkezett telefonlehallgatási anyagok között például eleve szelektálnak a rendőrök, az ügyek szempontjából irreleváns beszélgetéseket kötelesek megsemmisíteni. Azt, hogy mi a releváns, mindig az adott gyanú határozza meg. (Néha a védelemnek még kifejezetten jól is jön ez a fajta szelekció. Emberölési ügyben például már előfordult, hogy a védelem azzal érvelt: a gyanúsított valóban megbízott egy bérgyilkost valakinek a megölésével, de a végrehajtást megelőző nap telefonon lefújta az akciót, ennek a beszélgetésnek azonban nincs nyoma a lehallgatási anyagokban.) Másrészt az is elképzelhető, hogy az NVSZ a teljes irat­anyagot átküldte a nyomozó ügyészeknek, ám ők nem az összes iratot osztották meg a gyanúsítottakkal. Erre lehetőségük van, kényszerintézkedésnél (amilyen például a gyanúsított letartóztatása) a nyomozó hatóság csak a megalapozott gyanút alátámasztó bizonyítékokat köteles az érintettek rendelkezésére bocsátani. Ez tehát nem jelenti azt, hogy a gyanúsított automatikusan az összes iratot megkapja, hacsak nem kérvényezi azt. De a nyomozóknak még az utóbbi esetben is joguk van visszatartani iratokat, igaz, ha így tesznek, azt külön írásos határozatban indokolniuk kell. Így tehát nem kizárt, hogy a homályban maradt részek még kiderülnek, pusztán azért, mert – ahogy az egész ügy kipattanásakor is – bizonyos esetekben már nem lehet jogszerűen leállítani egy nyomozást. ¬ Dezső András