Nem okozna súlyos gondot a költségvetésnek, ha a magyar kormány elfogadná Vlagyimir Putyin orosz elnök ajánlatát, és kétmilliárd dollár hitelt venne fel a Záhonytól Győrig tartó, Budapest elkerülésével felépülő V0-s vasúti pálya kiépítésére. Mint ahogy az sem rázná meg, ha az utolsó fillérig lehívná a Budapest–Belgrád vasútvonalra szánt, valamivel magasabb összegű, mintegy 600 milliárd forintosra becsült kínai hitelt. Ehhez már csak a paksi bővítéshez igénybe vehető 10 milliárd eurós hitelt kell hozzávarrni, hogy kirajzolódjon: ezek nem külön-külön terhelik meg ma még beláthatatlan mértékben a költségvetést, hanem együtt. Összeadva már 5000 milliárd forint környékén járunk, ami a teljes magyar államadósság közel 12 százaléka.
Az orosz vasútépítési kölcsön persze még csak ígéret, a kínai beruházás megvalósíthatósági tanulmánya titkos, kizárólag a paksi hitelről lehet részleteket tudni.
Ilyen léptékű beruházásokat természetesen csak hitelből lehet megvalósítani. A magyarországi infrastruktúrára, energetikára valóban ráfér a fejlesztés, de félő, hogy a jóból is megárt a sok. Mert a magyar költségvetést nem csupán a hitel törlesztése terheli meg, hanem az egyes projektek teljes költsége. Márpedig az építőipari beruházások szinte valamennyi összetevője rohamléptekkel drágul, állami projektek esetében pedig e nélkül is borítékolható a költségek megugrása (bár a paksi projekt esetében a magyar kormány szerint az orosz kivitelező viseli az inflációs kockázatokat, mivel a szerződés fix áras). Mindemellett a megtérülésük is hosszú, különösen a két vasúti beruházásé, amelyek aligha termelik ki a törlesztés részleteit és a kamatokat. Paks II. más ügy, de a késleltetett törlesztés sem mentes a kockázatoktól.
Az állam hosszú távra szóló eladósodása azért különösen nyugtalanító, mert az elmúlt két esztendőben, válságkezelés ürügyén, nagyjából 11 ezermilliárd forinttal költött többet a költségvetés a bevételeinél. Vagyis ennyivel, a 2019-es bruttó adósság egyharmadával nőtt a magyar állam össztartozása, 31,1 ezermilliárdról tavaly szeptember végéig 42,1 ezermilliárd forintra (az év végi adatot február 18-án közli a Központi Statisztikai Hivatal). Az államadósság hazai össztermékhez viszonyított aránya éppúgy 80 százalék körül áll, mint 2010-ben, amikor Orbán Viktor átvette a kormányzást, összegszerűen viszont megduplázódott azóta.
Bár ma még nem jelent különösebb gondot az államadósság finanszírozása, a piac már jelzi, hogy szívesen látna a tervezettnél erőteljesebb költségvetési konszolidációt. A befektetői kockázatot a legszemléletesebben a hosszú lejáratú államkötvények hozamának alakulása illusztrálja. Minél magasabb a hozam, annál kockázatosabbnak látják e papírokat a befektetők. Márpedig tavaly december végén az Európai Unióban a román és a magyar államkötvények hozama volt a legmagasabb.
Míg az euróövezeten belül a legjobb adósok, Németországgal az élen, továbbra is negatív hozam mellett bocsáthattak ki tízéves futamidejű állampapírokat, és a legnagyobb adósság alatt gyötrődő Olaszország és Görögország államkötvényeinek a hozama sem éri el a másfél százalékot, addig a magyar papírok 4,4 százalékon forogtak a másodlagos piacon. ¬ Farkas Zoltán
