Meghökkentő párhuzamok fedezhetők fel az 1953-ban bemutatott – s mára a feledés jótékony homályába tűnt – Petőfi-film és a közelmúltban gigaköltségvetésű szuperprodukcióként beharangozott, Most vagy soha munkacímű történelmi filmtabló előkészületei között.
Forgatás a Múzeumkertben 1952 szeptemberében és a film plakátja. S máris versre fakad
mti / Keleti Éva
Elsőváltozat
Kádár Jánosról szeretett volna filmet forgatni Bereményi Géza, miután a kormányzat megfogalmazta a történelmi filmek iránti igényét. „Mondtam a Filmart vezetőjének, Hábermann Jenőnek, hogy tudja meg, érdekli-e egy ilyen film a döntéshozókat. Várhegyi Attilával beszélt, aki azt üzente neki, Kádár nem érdekli őket, de Petőfi igen. Pedig Kádárról milyen fantasztikus filmet lehetne csinálni!” – mondta a HVG-nek Bereményi Géza író, rendező, egyebek mellett az Eldorádó és a Hídember alkotója. Felkérte Nyáry Krisztiánt, hogy együtt írják meg a Petőfiről szóló szinopszist. Nyáry a HVG-nek felidézte, hogy nagy örömmel vágott bele a munkába, a részleteket firtató kérdésre visszakérdezett: „Egy Petőfi mi másról szólna, mint a szabadságról?”
„Nagyon szerettem a 6-8 részes televíziós sorozatokat, mert olyanok, mint egy nagyregény” – mondta Bereményi, majd hozzátette, ők is hasonló hosszúságúra tervezték a filmet, ami így Petőfi egész felnőtt életét végigkövette volna, attól fogva, hogy tizenhét és fél éves korában megérkezik Pápára, egészen 1849-ig, segesvári hősi haláláig. Már a főszereplő is megvolt ifj. Vidnyánszky Attila személyében, aki „minden tekintetben megfelelt a költő megformálásához”. Bereményi szeretett volna kevéssé ismert, a költő öntörvényűségét illusztráló jeleneteket is bemutatni. Ilyen lett volna, amikor Buda ostromakor Bem küldötteként találkozott Klapkával, és olyan tiszteletlenül viselkedett vele, hogy a tábornok lefogatta, és egy időre fogságba vetette a főhadiszállásként szolgáló villája egyik szobájában. (Az ügy előzménye, hogy Klapka korábban felelősségre akarta vonni a költőt, mert nyilvánosságra hozta Bem Vécsey tábornokot bíráló egyik levelét.) A szinopszis eljutott a döntéshozókig, akik azt üzenték, tetszik nekik. Ekkor kezdődtek a várakozás feszült hónapjai. „Próbáltam felkészülni arra, hogy három évet elvesz az életemből a forgatókönyv, a filmelőkészítés, a forgatás, aludni is alig tudtam a bizonytalanságról, míg végül tavaly megérkezett a válasz: mégsem kell a film.” Bereményi szerint nem azért, mintha politikai kifogás érte volna a tervüket, „egyszerűen akkor már le voltak osztva, hogy a választásokig ki milyen filmet csinál; Petőfit odaígérték a mostani kiválasztottaknak”. Az író azonban azt mondja, hogy hatalmas kő esett le a szívéről: „Foglalkozhatok ismét az írással.”¬Hamvay Péter
