Ifj. Duda Ernő

Portré

2022. február 10.

Túry Gergely

Ifj. Duda Ernő

biotechnológiai vállalkozó

„Menedzsernek közepes vagyok, a kitalálásban vagyok jó” – mondja az élettudomány és a mesterséges intelligencia határterületein mozgó cégekben érdekelt, 53 éves vállalkozó. A szülei neves kutatók – édesapja Duda Ernő virológus, édesanyja Borsodi Anna neurokémikus professzor –, akik a gyermekeiknek tudományos karriert szántak, ám Éva koreográfus, Ernő pedig biotechnológiai vállalkozó lett. Nehezen tűrte a kötöttségeket. „A középiskolát nyolc igazgatóival éltem túl”, másodéves korában kirúgták a szegedi egyetem vegyész szakáról, mert „összekülönböztem az egyik professzorral. Nagy elégtétel volt, amikor később visszahívtak az egyetemre oktatni.” Diplomát csak a kétezres években szerzett. Szülei a zsebpénz szabályozásával próbálták rávenni a tanulásra, de ő inkább újságot hordott ki, abból vett számítógépet, majd kórházaknak írt nyilvántartási programot. A 20. születésnapját a Mount Blanc-on akarta ünnepelni, de apja nem adott rá pénzt, így „elmentem biciklivel”. 1999-ben minden addigi vállalkozását feladva megalapította az egyetlen kutatóval elinduló Solvót, amely mára a gyógyszerkölcsönhatások tanulmányozásának egyik területén világelső. Szegedi és budapesti laborjaiban közel 200 fővel több mint 40 ország 800 cégének dolgoznak. A Solvo többségi részét 2018-ban a tulajdonosok – becslések szerint 7,5 milliárd forintért – eladták a Citoxlab Groupnak. Továbbra is ő vezeti a céget, új vállalkozása a Medipredict, iskolát alapított, támogatja az Egyensúly Intézetet.

Szegeden él, a felesége orvos, hatodik gyermeküket várják. Szabadidejében tudományos cikkeket olvas, rock and rollozik, több egyetemen tanít. Kerékpárral közlekedik, „ha tehetem, már a reptérről azzal tekerek be”. Nincsenek extra igényei, a pénzét újabb vállalkozásokba fekteti.

¬ Egy százalék esélyt adott a Solvónak annak idején, amibe minden pénzét beletette. Miért adta el a részét, amikor már jól ment? Ennyire szeret kockáztatni?

Egy biotechnológiai cégbe állandóan pénzt kell pumpálni, minden hasznot, ha van, visszaforgatni. Rengeteg adósságot görgettem miatta, hiszen 15 évig szinte végig az összeomlás szélén táncoltunk. De valóban jobban érzem magam, amikor magas a kockázat. Ebben az iparágban soha nem lehettünk volna sikeresek, ha a kényelmes utat választjuk. Az eladással húsz év befektetését realizáltuk, de ma is ugyanaz a csapat vezeti a céget, csak a tulajdonosi szerkezet változott.