Nemzetiségi helynévtáblák: önbevallásos kuszaság

2007-ben született az a kormányrendelet, amely rendet vágni hivatott a települések határában nemzetiségi nyelven kihelyezhető helységnévtáblák dzsungelében. A rende­­z(őd)és azonban szűk másfél évtizede is csak várat magára. Az 1970-es évek végén a nemzetiségi szövetség, a községi tanács, a megyei illetékes hatóság és az országos Földrajzinév-bizottság egyeztetését követően kerülhetett mintegy 180 település határába nemzetiségi nyelvű tábla. Jelenleg ez önkormányzati hatáskörbe tartozik, a helyhatóság döntése után már csak a közútfelügyletnek kell rábólintania a tábla kihelyezésére. Nem kell szakmai vélemény a névalakról, és nincs előírt nemzetiségi lakossági részarány sem – tudható meg Sasi Attila térképésznek, a Lechner Tudásközpont munkatársának a Geodézia és Kartográfia című folyóiratban olvasható tanulmányából. A szakmai állásfoglalás kötelmének hiánya olykor furcsa helyzeteket is teremt: így viselheti például – a helységnévtáblák tanúsága szerint – Magyarországon két település is ugyanazt a német elnevezést: Sankt-Iwan Bakonyszentivánt és Pilisszentivánt is jelöli. De a fordítottjára is van példa, arra, hogy egyazon településnek két német neve is van: Jánossomorja az összeolvadó elődfalvak okán egyszerre Sanktpeter és Sanktjohann.