Adó-vevők
A fiatal csimpánzok nem tudnak ösztönösen szerszámot használni, például ha ez a szerszám egy kő, az előttük álló kihívás pedig egy kókuszdió feltörése. Egyes guineai csimpánzcsoportok ifjú tagjai mégis képesek erre. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy vajon maguktól rájönnek-e a „diótörő” működésére a majmok, vagy megkapják valakitől ezt a tudást. Ez utóbbi azt jelentené, hogy az információátadás ugyanúgy beágyazódik a csimpánzok kultúrájába, mint az emberekébe. Egy, az ezt a fajta eszközhasználatot nem ismerő csimpánzcsoportnak a zürichi kutatók mindent megadtak, ami a kókuszdió feltöréséhez szükséges. Kezdetben a majmokat kifejezetten érdekelték a kőszerszámok, de nem jöttek rá, hogyan használhatnák azokat. Egy idő után el is vesztették az érdeklődést irántuk. A kutatók ezután feltörtek néhány diót, és közvetlenül melléjük tették le a szerszámokat, hogy utaljanak a kapcsolatra. Még néhány nagyon könnyen feltörhető diót is odatettek. A csimpánzok azonban nem jöttek rá a trükkre – egészen addig, amíg meg nem mutatták nekik, hogyan kell csinálni. Mindez azt sugallja, hogy a diótörés (azaz egyfajta szerszámhasználat) olyan tevékenység, amelyet egymásnak tanítanak az állatok. Ez a társadalmi tanulás egy formája – ez tette lehetővé az emberek számára is, hogy egyre összetettebb eszközöket és technológiákat fejlesszenek ki. „A mostani felfedezés arra késztet bennünket, hogy újragondoljuk, mennyire egyedi valójában az emberi kultúra” – írják a kutatók a Nature Human Behavior című folyóiratban. Azt is hozzáteszik: eredményeik segítenek rávilágítani arra, hogy az emberi képesség a kumulatív kultúrára a csimpánzokkal közös evolúciós eredetű lehet.
