Világbéke

Elcsépelt szó. Nevetünk, amikor a Beépített szépség című bugyuta hollywoodi filmben a tyúkeszűnek feltüntetett szépségkirálynő-jelölteknek ez az egyenkívánságuk. A korosztályom emlékszik az április 4-ei és május 1-jei ünnepségekre, amikor ez volt a szólam a szocializmus építése mellett. A szüleink generációjának memóriájában ott lehet az általunk nem megélt 1962-es kubai rakétaválság, amelynek 13 napja alatt a világ a harmadik világháború, a nukleáris armageddon szélére sodródott. Vlagyimir Putyin az Ukrajna ellen indított invázió negyedik napján rendelte el az orosz nukleáris elrettentő erő fokozott készültségbe helyezését. Így a mi és a gyerekeink generációjának életében is megjelent a találgatás arról, lesz-e atomháború. Az e heti lapunk elkészülte idején már világszerte azt latolgatták, Putyin blöfföl-e, s egyáltalán, hogyan viseli, ha nem lát kiutat a háborúból. (Putyin koponyája körül Vélemény rovatunkban az a Nina Khrushcheva tesz utazást, aki a kubai rakétaválságot kiprovokáló, majd John F. Kennedyvel lecsillapító Nyikita Hruscsov dédunokája.) A világbéke óhajtása pedig hirtelen már nem gúny vagy üres szlogen, bár utópiának persze az.