Biztostalány

Újra a francia közélet témája lett, miért nem kerülhet be Molière a párizsi Panthéonba a „nemzet elismerését kiérdemlő nagyszerű emberek” közé. Már 1792-ben a forradalmárok tervbe vették a nagy komédiaszerző (és a nagy mesélő, La Fontaine) hamvainak elhelyezését a temetkezési csarnokban, ám az exhumált maradványok akkortájt csak az egyik múzeumig, majd annak 1816-os felszámolása után a Père-Lachaise temetőig jutottak el. (A két költöztetés kapcsán volt olyan történész, aki jelezte: nincs bizonyíték, hogy a kiemelt hamvak a két neves szerzőhöz tartoznak.)

2019-ben a színész Francis Huster petícióval kezdeményezte újra, hogy Molière-nek a Panthéonban lenne a helye. Ebből az utóbbi hónapokban az elnökválasztáson induló párizsi főpolgármester, a szocialista Anne Hidalgo, illetve a jobbközép jelöltje, Valérie Pécresse is kampánytémát csinált. A köztársasági elnöki hivatal szerint azonban Molière-nek azért nincs keresnivalója a Panthéonban, mert az  „laikus templom”, ahová csak olyanok kerülhetnek, akik a felvilágosodás és a forradalom korában vagy azt követően éltek. Végtére is Molière a királyt szolgálta hűségesen.

Bár a nyakatekert indoklást nem osztja Georges Forestier francia irodalomtörténész, azt ő sem érti, miért kellene Molière-nek a Panthéonba kerülnie, hiszen „aligha fenyegeti az a veszély, hogy máskülönben elfelednék”. Darabjait máig folyamatosan játsszák világszerte, hazájában messze a legtöbbször színpadra vitt szerzők közé tartozik, anyanyelvét pedig külföldön is rendre Molière nyelveként emlegetik.