A Fekete Sas fogadó és kávéház évszázadai

Székesfehérvár Pilvaxa a Fekete Sas. 1848. március 16-án ide, a liberális értelmiségi ifjak gyűldéjébe érkezett haza az akkor még csak ügyvédeskedő Boross Mihály. Az újságíróként és íróként később nevet szerző férfiú a pesti forradalom hírével és cenzúramentes nyomtatványaival, a 12 ponttal és a Nemzeti dallal mozgósította Fehérvár népét. Más összevetésben azonban a Fekete Sas „vezet”, hisz közvetlen előtörténete is legalább a XVII. század elejéig nyúlik vissza, s a reformkorban már a többedik átépítésen, korszerűsítésen is átesett az ikonikus épület. Ma viszont bedeszkázva, meglehetősen romos állapotban vár újabb feltámasztására. A helyzet azonban – mint arról a múlt évben egy novelláskönyv kapcsán hírt adtunk – nem reménytelen: igényes távlati terv készült arra, hogy a város szívében lévő történelmi patinájú helyszín visszafoglalhassa helyét „Fehérvár turisztikai-kulturális térképén”. A nyolc éve alakult civil szervezet, a Fekete Sas Társaság idén újabb kötet megjelentetésével tartja napirenden az ügyet. A nyolcszerzős mű 12 érdekfeszítő, fényképekkel, metszetekkel gazdagon illusztrált fejezetben mesél a fogadóként, kávéházként, moziként és – sajnos még – a Magyar Honvédelmi Szövetség székházaként is funkcionáló műemlék évszázadairól, s a társasági tagok által kikutatott hely-, illetve művelődéstörténeti jelentőségű eseményekről. A jelenlegi állapotot rögzítő, bemutató – A romlás elégiája című – (fotó)fejezet zaklató felszólítás a mielőbbi cselekvésre.