Kettőskockázat

A Boszporusz és a Dardanellák ellenőrzéséért az ókortól folyt a küzdelem, a szorosok stratégiai jelentősége is szerepet játszott abban, hogy 330-ban Konstantinápoly lett a Bizánci Birodalom fővárosa. A város 1453-as elfoglalása az Oszmán Birodalom felemelkedése kezdetének is tekinthető, és a törökök azóta ádáz harcokat vívtak a tengerszorosok megtar­tásáért. Az első világháború után az Oszmán Birodalom felbomlásával az 1920-as sévres-i békeszerződés demilitarizálta a vízi utat, és nemzetközi területként a Népszövetség ellenőrzése alá helyezte. Ám a törökök kiharcolták, hogy újra az övék legyen a két tengerszoros és a környezetük, amit végül az 1936-os montreux-i konvenció rögzített részletesen. 

Így Törökország kizárólagos joga, hogy az egyezmény 19. cikkelye alapján korlátozza a hadihajók áthaladását „háború”, vagy pedig „azonnali háborús fenyegetettség”, illetve Törökország hadba lépése esetén. Az elsőre hivatkozva zárta le múlt héten Ankara a szorosokat az orosz hadihajók elől, amelyeket elvben akkor engedhet át, ha azok a saját bázisaikra térnek vissza. A másodikra hivatkozva azonban jelenleg egyetlen ország hadihajóját sem engedi át Törökország, amit többen a hatásköre túllépésének tartanak, mondván: a jelenlegi helyzetben az úgymond semleges országok hadihajóit nem korlátozhatja Ankara. 

A montreux-i megállapodás értelmében szabad az áthaladás a polgári és a kereskedelmi hajók számára. A fekete-tengeri államoknak – Románia, Bulgária, Grúzia, Oroszország és Ukrajna – nyolc nappal az áthaladás előtt kell engedélyt kérniük a hadihajóik számára. Minden más országnak 15 nappal korábban. Egyszerre kilenc hadihajó mehet át a szoroson, de az együttes vízkiszorításuk nem haladhatja meg a 15 ezer tonnát. Ez kizárja a jóval nehezebb modern repülőgép-hordozókat a Fekete-tengerről. A két szoroson tengeralattjárót kizárólag a fekete-tengeri államok küldhetnek át, de csak korlátozott keretek között.