Stratégiainyugtalanság
A Moszkvával szorosra szőtt kapcsolat és Washington figyelmeztetése jelentette sziklák között kell lavíroznia Pekingnek, hogy az ukrajnai konfliktus geopolitikai győztese lehessen.

Kényes egyensúlyozás

Bűnésbűnhődés
A szakítás szélére került az orosz–amerikai viszony – közölték hétfőn Moszkvában a külügyminisztériumba rendelt amerikai nagykövettel. A tiltakozást az váltotta ki, hogy Joe Biden amerikai elnök múlt szerdán egy újságírói kérdésre válaszolva háborús bűnösnek minősítette Vlagyimir Putyin orosz államfőt az Ukrajna elleni agresszió során meghalt civilek miatt.
A háborús bűn fogalma először az 1861–1865 közötti amerikai polgárháború idején jelent meg, ám a második világháborúig nem öntötték jogi formába. Az alapját a náci háborús főbűnösöket felelősségre vonó nürnbergi perben rakták le, majd az 1949-es genfi konvenciókban rögzítették, a háború más szabályaival egyetemben. Eseti nemzetközi törvényszéket a jugoszláv polgárháború (1993) és a ruandai népirtás (1994) kivizsgálására állítottak fel, az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) határozatával. Az 1990-es évek második felére felmerült egy állandó intézmény igénye, és az 1998-as római szerződéssel létrehozták a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróságot (ICC), amely 2002-ben kezdte meg működését, miután legalább 60 aláíró ratifikálta a megállapodást. Az ICC egyének esetében jár el, míg a szintén hágai Nemzetközi Bíróság az államok közötti vitákban.
Az ICC négy kategóriát különböztet meg: népirtás, háborús bűn (a genfi konvenciók szabályainak megszegése, például kínzás vagy civil célpontok támadása), emberiesség elleni bűncselekmény (a civil lakosság elleni átfogó támadás, beleértve a gyilkosságot, a nemi erőszakot és a kínzást), valamint agresszió (az ENSZ Alapokmányának megszegésével egy másik állam ellen indított háború). A bíróság három módon indíthat vizsgálatot: egy tagállam kéri a területén történtek miatt, a BT kezdeményezésére, illetve az ICC főügyészének javaslatára. Az ICC a római szerződésben nem részes országok állampolgárai ellen is indíthat vizsgálatot, amennyiben a háborús bűn egy tagállam területén történt, egy nem tagállam elfogadja a joghatóságát, vagy ha a BT erre felhatalmazza.
Oroszország nem részese a bíróságnak, és nem ismeri el annak joghatóságát, amivel nincs egyedül. A római szerződést 123 ország ratifikálta, Oroszország aláírta, de 2016-ban visszavonta az aláírását, miután az ICC megszállásnak minősítette a Krím félsziget annektálását. Csak az aláírásig jutott 2000-ben az USA is, és Bill Clinton akkori elnök azt javasolta, hogy a szenátus ne is ratifikálja a megállapodást. George W. Bush 2002-ben visszavonta az aláírást, nehogy az ICC vizsgálódhasson az afganisztáni háborúban harcoló amerikai katonák ellen. Ugyanabban az évben a washingtoni kongresszus törvényt fogadott el arról, hogy az USA megvonhatja a pénzügyi támogatását azon ICC-tagállamoktól, amelyek nem vállalják, hogy nem adnak ki amerikai katonát a bíróságnak, és felhatalmazta az elnököt, hogy ha mégis megtörténne, minden eszközt felhasználhasson a katona kiszabadítására.
Barack Obama Moammer Kadhafi líbiai diktátor ügyében segítette a bíróság munkáját, de hallani sem akart a római szerződéshez csatlakozásról, illetve az ICC joghatóságának elismeréséről. Donald Trump pedig vízummegvonással és egyéb szankciókkal büntette a főügyészt, amikor az vizsgálatot indított az Afganisztánban az amerikaiak, illetve a Ciszjordániában és a Gázai övezetben az izraeliek által állítólag elkövetett háborús bűnökről. Joe Biden tavaly feloldotta a szankciókat, ám Antony Blinken külügyminiszter kemény hangú közleményben kérte ki, hogy az ICC a joghatóságát el nem ismerő Izrael után vizsgálódjon. A bíróságnak Izraelen kívül, a szuverenitása védelmére hivatkozva, nem tagja például Kína és India sem, és a testület eddig csak afrikaiakat tudott elítélni háborús bűnökért.
Az ICC senki ellen nem folytat eljárást a távollétében, úgyhogy ehhez Putyint Hágába kellene vinni, de előtte persze eltávolítani a hatalomból, és az új moszkvai rezsimnek kiadnia. Ez utóbbi kell ahhoz is, hogy a Gordon Brown és John Major volt brit miniszterelnökök által javasolt módon, a nürnbergi törvényszék mintájára vonják felelősségre az orosz elnököt. Elvileg mód van arra is, hogy ha egy ország jogrendjében szerepel az univerzális joghatóság, akkor – mint megkísérelték 1998-ban Spanyolországban Augusto Pinochet volt chilei diktátorral – ott próbálják bíróság elé állítani Putyint az agresszióért. A fortyogó indulatok ellenére ugyanakkor nem tűnik valószínűnek egy atomhatalom vezetőjének felelősségre vonása háborús bűnösként, a fenyegetéssel azonban elérhető, hogy a hivatalában maradó Putyin is csak baráti országokba utazhasson.