Feszülthelyzetbennagyfeszültség

Amikor késni kezdett az óra a hálószobában meg a konyhai sütőnél, Aszódi Attila atomenergetikai szakember hamar rájött, hogy rendszerszintű – tudniillik az európai villamosenergia-rendszerben rejlő – problémáról van szó. Arról a 2018-as koszovói–szerb vitáról, amelyet Feszült helyzetben nagyfeszültség című írásunkban is említünk. Akinek vannak halvány emlékei az iskolai fizikaórákról, az szemléletes magyarázatot talál Aszódi akkori blogbejegyzésében arról, mi a lényege az elektromos hálózat egész földrészre kiterjedő összekapcsolásának. „Az erőművek szinkronizáltan dolgoznak együtt, vagyis minden egyes erőmű generátora azonos időpillanatban azonos frekvencián állít elő villamos energiát, ráadásul ugyanabban a fázisban is vannak ezek a gépek (vagyis minden egyes termelő adott időpillanatban a váltó­áram iskolában tanult szinuszgörbéjének ugyanazon pontján tart, együtt járják be ezt a szinuszgörbét).” És ami a lényeg: „A villamosenergia-rendszerben a frekvenciát úgy lehet állandó 50 Hz-es értéken tartani, hogy minden egyes pillanatban fenn kell tartani a termelés és a fogyasztás egyensúlyát. (…) Hogy egy egyszerű példával érzékeltessem, ez azt jelenti, hogy egy átlagos erőművi generátor 1 perc alatt 3000 fordulatot tesz meg (az 50 Hertz frekvencia azt jelenti, hogy a váltóáram szinuszhulláma másodpercenként 50-szer ismétlődik meg. 50 ciklus másodpercenként az 50 × 60 = 3000 ciklus percenként). A frekvencia eltérése azonban azt jelentette az elmúlt hetekben, hogy átlagosan 1 perc alatt nem 3000-et fordult az adott generátor, hanem csak 2999,5-et.” Ebből adódik az is, hogy a konnektorba dugott óra, amely 3000 ciklusonként lép előre egy percet, később ugrott a következő percre. Csakhogy „nemcsak az óráink jártak lassabban, hanem ennyivel kevesebbszer fordultak körbe a villanymotorok is, ennyivel kevesebb munkát végeztek az elektromos fogyasztók”.