Tabudöntögetők

Bár Kornai János semmiféle tanácsadói szerepet nem vállalt, műveinek elementáris hatása volt szakmán belül s azon kívül, még a hatalmi apparátusban is. A rendszer fő jellegzetességévé emelt hiány anatómiájáról írt könyvével megszilárdította pozícióját a tudósok globális mezőnyében. Felbátorodtak az akkori ifjabb reformnemzedék képviselői is. Bauer Tamás bebizonyította, hogy a tervgazdaságban is léteznek beruházási ciklusok, sőt azok annak törvényszerűségei közé sorolandók. Antal László abban ismerte fel a reformkísérletek kudarcait, hogy a tervutasításokat megszüntették ugyan, de az új mechanizmust egyre inkább eluralták a szabályozóalkuk, a befolyásos szereplők képesek a maguk javára fordítani az elvonások és támogatások bonyolult eszközrendszerét. Petschnig Mária Zita egy tabut megdöntve igazolta, hogy a szocializmusban is van infláció. Bokros Lajos és Surányi György az inflációt az egyensúlytalanságok természetével hozta összefüggésbe, elsőként tettek javaslatot a monetáris politika függetlenségének megteremtésére. Gábor R. István és Galasi Péter a gazdaságnak azt a „második” szegmensét elemezte, amely kívül maradt az állami szabályok körén, idesorolva az engedélyezett magánszektort, de a feketemunkát – korabeli szóhasználattal a fusizást, kontárkodást – és a saját fogyasztásra termelést, a magánszemélyek közti ügyleteket, kölcsönöket is. A szektorban rejlő dinamizmust feltárva azt javasolták, hogy a fekete-szürke tevékenységek minél szélesebb körét legalizálják. Pető Iván és Szakács Sándor az ideológiai szempontokat kiiktatva újraírta a magyar gazdaság 1945 és 1968 közti történetét, lenullázva a korszakról szóló korábbi munkákat.