Hogyan lehet egy szegényebb kerületben meggyőzni az embereket, hogy rossz nekik a Fidesz politikája, és hogyan lehet tovább politizálni? – erről beszélgettünk Jámbor Andrással, Józsefváros civilként a parlamentbe jutott – ott a Párbeszéd frakciójába beülő – képviselőjével.
Jámbor András. Civil erő
Veres Viktor
Kintrőlseszebb
Külképviseleti magyar szavazók Bernben. Távolból sírok, kedvesem
Kiss-Kuntler András
A külföldön szavazó magyarok közül is sokan csalódottak a választás eredménye miatt, de az apátia inkább csak átmenetinek tűnik.
„Amikor elkezdtek érkezni az első részeredmények, nagyon megdöbbentünk és elkeseredtünk” – meséli Urszuly Petra, aki Brüsszelben szavazott, ahol az Európai Bizottságnak dolgozik programasszisztensként. Mint felidézi, a Momentum által szervezett eredményvárón, ahol magyar barátaival vett részt, már kezdetben sem volt olyan jó a hangulat, mint négy éve Londonban, de kétharmadra nem számítottak. „Szomorú este volt” – emlékszik vissza.
Az ellenzéki kötődésű Magyar Demokrácia Alap nyugat-európai városokban végzett exit pollja szerint sok Nyugaton élő magyarnak lehettek hasonló érzései. A felmérésben – Bécsben, Berlinben, Brüsszelben, Londonban és Münchenben – megkérdezett 2500 szavazó háromnegyede ugyanis az ellenzéki összefogásra szavazott, a Fidesz e körben alig 11 százalékot kapott, és ha rajtuk múlik, a Mi Hazánk helyett a Kétfarkú Kutya Párt jutott volna be a parlamentbe. Erre nincsenek pontos adatok, mivel ezeket a voksokat a szavazók magyarországi lakcíme szerinti szavazókör szavazólapjaihoz keverték. Bojár Ábel, a 21 Kutatóközpont elemzője szerint azonban az exit poll adatai egybevágnak az ő decembertől februárig, a külföldi magyarok körében készített méréseik eredményével.
„Ha kormányváltásra nem is számítottam, az összefogott ellenzéktől jobb eredményt vártam” – mondja Sczigel Péter, aki szintén az uniós fővárosban voksolt, ahol egy tanácsadó cégnél dolgozik. Bár meglepte a választás eredménye, nem csalódott nagyobbat, mint ha itthon szavazott volna. „Első reakcióként sokaktól hallom a külföldön élő magyar társaim közül, hogy ezek után nem érdemes részt venni a választásokon” – mondja Gyetvai Viktor egykori diákmozgalmi vezető, aki frissen diplomázott a Bécsi Egyetemen, és adatelemzőként dolgozik Ausztriában. Szerinte sokaknak pont azután ment el a kedve, hogy órákat és hosszú kilométereket utaztak egy külképviseletre, hogy voksolhassanak, most viszont úgy érzik, a jelenlegi erőviszonyok mellett nincs esély a változásra. Mégis úgy gondolja, a hozzá hasonlókban van annyi elköteleződés Magyarország és a közügyek iránt, hogy négy év múlva megint elmennek szavazni. Azt, hogy miért lehetnek ebben a körben többen az ellenzék hívei, Sczigel azzal magyarázza, hogy sokan közülük épp azért vándoroltak ki, mert nem tetszett nekik, ahogy otthon mentek a dolgok. Bojár Ábel ehhez azt teszi hozzá, hogy a külföldi tanulást, munkavállalást eleve olyanok vállalták, akik nyitottabbak a világra, „kozmopolitábbak”, Nyugat-barátabbak. Kint pedig jó eséllyel tartoznak vagy kerülnek olyan intellektuális környezetbe, ami közelebb áll az ellenzék világához. Emellett a nyugati médiában az Orbán-kormánnyal szembeni kritikus hangok az erősebbek, az ottani magyar választók kevésbé találkoznak az orbáni propaganda egyoldalúságával, hazugságaival. Ugyanakkor három választási kudarc után Bojár szerint is elképzelhető, hogy némileg visszaesik majd a szavazási hajlandóság a külföldön élő magyarok körében.
„Mi sok mindent nem fogunk érzékelni a következő négy évben abból, ami otthon történik” – mondja Papp Zsanett, a prágai Károly Egyetem hallgatója, aki emellett újságíró. Ő és párja a cseh fővárosban szavazott, és az eredmény után úgy döntöttek, maradnak is. Azt mondja, ők megtették, amit tudtak, „de a következő négy évben nem fogunk a történtek miatt szenvedni”. Gyetvai Viktor, bár a környezetében azt érzékeli, hogy az emberek nem bíznak abban, hogy a jelenlegi játékszabályok és erőviszonyok között bárki meg tudná buktatni a Fideszt, azt reméli, ha van is némi apátia a kinti szavazókban, az csak átmeneti. „Szeretnék hinni abban, hogy egyszer majd érdemes lesz hazaköltözni Magyarországra” – fogalmaz, hozzátéve: őt nem veszítette el az ellenzék, igaz, nem is őt kell megnyerniük a győzelemhez, hanem a kistelepüléseken élőket. Papp Zsanett elvesztette ugyan a bizalmát a mostani összefogásban, de azért négy év múlva is valamelyik ellenzéki pártot szeretné támogatni. Igaz, teszi hozzá, ha nem mutatnak fel reális alternatívát, lehet, hogy végül a Kutyapártot tünteti ki a bizalmával.¬TARNAY KRISTÓF ÁBEL