Apák és fiúk
Az idő sebessége nem mindig állandó: hol belassul, hol az érzékelhetőnél gyorsabb, elmélkedések idején egy-egy pillanatra meg is áll, nagy összeütközésekkor darabjaira hullik. Vannak, akik azt mondják, Oroszországban haladt az idő a leggyorsabban a világon. Ivan Szergejevics Turgenyev regényében a vendégek fogadására az idő éppen tétovázik egy pillanatra, aztán a tikkasztó hőségben nyúlóssá, majd ragadóssá válik, a végén felemészt. Arkagyij Kirszanov (Tasnádi Bence) hazaviszi otthonába barátját és mentorát, Jevgenyij Bazarovot (Vizi Dávid), hogy lássa, micsoda harmóniában élnek az emberek vidéken. Mindketten orvostanhallgatók, koruknál fogva elutasítják a régit, a megszokottat, ezért csatlakoztak a nihilistákhoz, akik a művészetet, a konvenciókat, a képmutatást, mindent, ami régi, kiűzik a pusztára. Bazarovban kétség és bizonytalanság dúl: elpusztulni vagy beilleszkedni? Képes arra, hogy felidegesítse a közelében lévő férfiakat, magába bolondítsa a közelében felbukkanó nőket, de dúvadként mi keresnivalója a biztonságos unalmat kínáló szalonokban? Meggyűlölni őt egy pillanat műve, megszeretni temérdek idő, talán az édesanyja érti a helyzetét a legjobban: „Túl okos ahhoz, hogy racionálisan lássa magát.” A Katona József Színházban Bazarov csodálatra méltó és veszélyes, de a többiek sem ártatlanok, pedig nem akarnak mást, csak menjen tovább az élet. Az öregek és a fiatalok, a liberálisok és a radikálisok, a szkepticisták és a „való világ” élőlényeinek ütközéséről szól Brian Friel minden aktualizáló kényszer nélküli átirata. Az eredeti Apák és fiúk 1859 nyarán játszódik, amikor Oroszország nem volt túl a krími háború okozta sokkon, ám csikorogva megpróbálta azt a látszatot kelteni, hogy megnyugodott. Turgenyevnek kevés és keserű, de sok színpadi csattanót rejtő humora van, ezeket mind megmutatja Ascher Tamás rendezése. Ascher nem tünteti ki mások jelenlétének kárára egyetlen színészét sem, de most láthatóan igen kedveli a nagybácsit alakító Fekete Ernőt. Ő lehetne az összekötő kapocs, vagy ahogy ma mondják, a link két nemzedék és két kultúra között a finom kölnijével és a könyveivel, ám az idő mostantól nem neki dolgozik.
