Kenyértörés
„Az idén már harmadik alkalommal rendeztek Budapesten hiánycikkekből kiállítást. A bemutatott 1300 termék ráadásul csupán a jéghegy csúcsa.” Pánikra semmi ok, ez az idézet egy 1979-es HVG-ben szerepelt, a mostani címlapsztorinkban megszólaló piaci szereplők sietnek megnyugtatni mindenkit, hogy a szomszédban dúló háború miatt legfeljebb az „átmeneti készlethiány” táblákkal fogunk gyakrabban találkozni a szupermarketekben, de nincs veszélyben az ország élelmiszer-ellátása. Viszont a várható áremelkedésekkel kapcsolatban röpködnek a két számjegyű százalékok, és szükség lehet exporttilalomra is. Pikáns épp az egyik legnagyobb nemzetközi élelmiszer-kiskereskedelmi lánc képviselőjétől hallani, hogy a megoldás az, ha „egy ország a lehető legnagyobb mértékben önellátó élelmiszerből”, és hogy az ágazati szereplők nem az árstop miatt lázadoznak, hanem azt szeretnék, ha az alapanyagokra is kiterjesztenék azt. Az élelmiszerhiány kezelésének történelmi párhuzamaiért elég fellapozni Szellem rovatunkat, melyből kiderül, hogy a XX. század nagy éhínségeiért már nem aszályok és áradások, hanem háborúk és politikai döntések a felelősek, mint például a kínai kulturális forradalom.
