Dávidvisszavág

Kilenc, egyes jelentések szerint már tíz orosz tábornok halt meg az Ukrajna elleni háborúban. A szám még szovjet, illetve orosz mértékkel is feltűnően magas: az 1979–1989-es afganisztáni szovjet beavatkozás során például az első hat hónapban csak hat generális esett el. A második világháború évei alatt 235 szovjet tábornok halt meg a harcokban, azaz az akkori arány – hetente egy főtiszt – nagyjából megfelelt a mostaninak, miközben jóval nagyobb ütközeteket vívtak meg a szemben álló felek, mint most Ukrajnában. Az amerikai hadseregben a vietnámi háborúban 9 tábornok vesztette életét harci cselekmények következtében, míg az afganisztáni hadműveletek húsz évében csupán egy: őt egy szövetséges afgán kiskatona lőtte le.

A magas orosz halálozási aránynak több oka is van. A legfontosabb az, hogy a szovjet-orosz hadviselési hagyományok értelmében – ellentétben az amerikai gyakorlattal – a kisebb egységeknek minimális az önállóságuk, a döntéseket felsőbb szinten kell meghozni. Ez azt jelenti, hogy a magas rangú tiszteknek a harctér közelében kell tartózkodniuk. A mostani háborúban az oroszok több hibát is elkövettek. Mivel nem működik Ukrajnában a hadsereg titkosított kommunikációs rendszere, az ERA, a katonák az ukrán mobilhálózatot használják, vagy analóg rádiókat. Ezek könnyen lehallgathatók, és meghatározható a készülékek földrajzi helyzete is, így egy precíziós csapással kiiktathatók az ellenséges tisztek. Állítólag külön ukrán egységek vadásznak rájuk, a részben az USA-ban kiképzett mesterlövészek pedig azt figyelik, hol tűnik fel ősz hajú, így vélhetően magasabb rangú katona az orosz oldalon.

A frontokon a kelet-ukrajnai orosz csapatösszevonás után megkezdődött az offenzíva második szakasza. Ennek az a célja, hogy a Donyec-medence elfoglalása mellett Ukrajna déli, tengerparti részén szárazföldi összeköttetést hozzanak létre Oroszország és a Krím, illetve a hivatalosan Moldovához tartozó Dnyeszter Menti Köztársaság között. Ezzel párhuzamosan szaporodnak az ukrajnai városok elleni rakétatámadások, az utóbbi napokban többek között Lvivet, Odesszát, illetve Kijevet érte újabb találat. Helyi források szerint az oroszok előrenyomultak ugyan a Donyec-medencében, ám egyelőre nem törték meg a több tízeresre becsült ukrán főerő ellenállását. A már két hónapja ostromgyűrűben lévő Mariupolban sincs nyugalom, a védőket Putyin ígérete ellenére tovább lövik. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter pedig a hétfői tévéinterjújában valós veszélynek nevezte egy atomháború kialakulását.