Az árnyék a szememben

A főhős kisfiú szemtanúja lesz, ahogy egy vadászgépből leadott géppuskasorozat végez az esküvőre tartó gépkocsi utasaival. Látja a vérbe fagyott fiatalokat, és a sokk hatására megnémul. Többé egyetlen szót sem képes kimondani. Retteg az égbolttól, mert onnan érkezik a halálos veszedelem. Szülei a fővárosi rokonokhoz küldik, hátha a környezetváltozás oldja a lelki görcsöt. De a háború ott is kíméletlenül lecsap. Tévedésből épp azt a gyerekekkel teli iskolát éri bombatámadás, ahol a megnémult fiú tanul. Nem Ukrajnába és nem Kijevbe, hanem Koppenhágába kalauzol a történelmi tényeken alapuló, megrendítő háborús filmdráma, amely csak a Dán Filmintézettől több mint kétmillió eurónyi gyártási támogatást kapott. A szövetséges csapatok egyik második világháborús diadalát eleveníti fel, amelyért azonban a civil lakosság irtózatos árat fizetett. A Gestapo 1945 elején közel járt ahhoz, hogy a teljes dán ellenállást felszámolja, így annak vezetői azt kérték az angoloktól, hogy bombázzák le a rettegett náci titkosrendőrség koppenhágai főhadiszállását, a Shellhusetet. Még annak az árán is, hogy az épület fölső szintjén emberi pajzsként dánokat tartottak fogva. A brit légierő 1945. március 21-én szánta el magát az akcióra, csakhogy néhány bombázó tévedésből a város francia iskoláját találta el. 120 civil, köztük 86 gyerek vesztette életét. Az 1959-ben született rendezőnek, Ole Bordenalnak rémálmában sem jutott eszébe a 2020–2021-es forgatás idején, hogy nemsokára egy másik európai országgal is hasonló szörnyűségek esnek meg. Zseniális gyerekszereplőket mozgató, szomorúan aktuálissá vált filmje felráz, ha esetleg kezdenénk belefásulni az agresszió sújtotta szomszédos országból érkező óránkénti harci jelentésekbe. Ha pedig feledésbe merültek az idős családtagok történetei a háború polgári lakosságot sem kímélő rémtetteiről, felidézi azokat a filmbéli apáca tanárnő, akinek a bomba becsapódásakor hallott gyereksikolyok megingatták a hitét.