Nemlesz,akiOrbántsegíti

Ha az uniós politikában kevésbé járatos ember egy dolgot kérhetne az Európa jövőjéről szóló konferenciától, akkor az alighanem így hangzana: ne legyen minden olyan átkozottul bonyolult. Ehhez képest a reformfolyamatot lezáró tanácskozásra a következőket hívták meg: az Európai Parlament 108 képviselőjét, a Tanácsból 54 munkatársat, a Bizottságból pedig hármat, továbbá a nemzeti parlamentek 108 egyenrangú tagját és 108 európai polgárt. A bábeli zűrzavar ellenére sikerült elfogadni egy magyar fordításban 55 oldalas dokumentumot, amely alapvető változást hozna. A különutas magyar politikának legjobban az fájna, ha a tervezettel össz­hangban az EU minden területen búcsút venne az egyhangú szavazás követelményétől. Vagyis nem lehetne vétózni sem a költségvetés, sem a közös külpolitika kérdésében, ezzel megfosztva a nemzeti kormányokat a magányos zsarolás lehetőségétől. Nem csak Orbán Viktor szokott ezzel fenyegetőzni, így várhatóan nem is marad egyedül, amikor az ötlet ellen kell harcolni. A konferencia résztvevői azt javasolják, az eddigi egyhangúságot a minősített többség váltsa fel. A Tanácsot átneveznék szenátussá, a Bizottságot végrehajtó bizottsággá, ezzel segítve funkciójuk megértését. A Parlament jogkörét kiszélesítenék: a képviselők törvénytervezetet nyújthatnának be, és megerősítenék jogosítványaikat a költségvetés kérdésében. Felkarolták azt az ötletet is, hogy az EP-választáson legyenek összeurópai listák is, vagyis ne csak nemzeti pártokra lehessen szavazni. Nem valószínű, hogy sok tagállami kormánynak tetszene egy demokratikusabb és öntudatosabb uniós intézményrendszer. Márpedig rajtuk múlik a reformtervezet sikere.