Ezekugyanazok

„A kívülálló pozícióját nem lehet komolyan venni” – jellemezte Vlada Ralko képeit György Péter esztéta a kiállítás megnyitóján. Ukrajna magyarországi nagykövete pedig két fotóval ábrázolta a pusztítást. Az elsőn egy magyar támogatással épült játszótéren hancúroztak a gyerekek, a másodikon pedig a bombatalálat utáni romok nyomasztó látványa tárult fel. Ljubov Nepop ezzel azt érzékeltette, hogy a háborúból legfeljebb szavakban lehet kimaradni, ám azokon átüt a valóság. A nemzetközileg ismert és elismert Ralko Berlinből érkezett Budapestre. Kijevből a bombázások elől először Lvivbe menekült szintén festőművész férjével, onnan utaztak tovább a német fővárosba, ahol tartózkodási engedélyre várnak. Korábban is járt már a magyar fővárosban, 2018-ban a Ludwig Múzeum Permanens forradalom című kiállításán szerepelt, amely a „feszültségekkel teli ország vibráló művészeti közegét” mutatta be.

Kritikusai a független Ukrajna egyik leghíresebb expresszionista művészeként emlegetik az 53 éves Ralkót, megemlítve az egyik leghíresebb múlt századi festő, a brit Francis Bacon hatását, ami főleg a korábbi képein érződik. „Gyakran vegyítek emberi és állati jellegzetességeket egyetlen papíron. Ez nem erőltetett hasonlat: ezekkel az »állati« elemekkel a valóságban is szembetalálkoztam. Például többször is lerajzoltam egy férfit, aki medveöltözetben lófrált a Majdan téren, amelyet a legveszélyesebb pillanatokban sem hagyott el. Az alakjaim valóban ott voltak a téren” – vont párhuzamot valóság és művészet között. A lázadás napjaiban kezdte el Kijevi napló című sorozatát. Folytatása a Lvivi napló, amely a velencei biennálén az Ukrajna az utolsó percben című kiállítás szervezőinek a figyelmét is felkeltette.