Rémálommesék

Kiss-Kuntler Árpád

Két kiállítás is markánsan képviseli a jellegzetesen európai roma nők nézőpontját Velencében. A 2017-ben megalakult Európai Roma Művészeti és Kulturális Intézet biennálét kísérő tárlata a cigány nőknek a fehér felsőbbrendűség és a férfidominancia szorításában megélt kettős kisebbségi helyzetét állítja középpontba. „Roma nők: Az ellenállás performatív stratégiái” címmel feminista művészek és társadalomtudósok csoportja berendezett lakóterekben mutatja be, melyek azok a jellegzetes kódok, amelyek kifejezik kettős identitásukat – a rózsás párnák, színes textilek között álló könyvespolcon a kortárs gender- és holokausztirodalom színe-java sorakozik. A Szöktetés a szerájból Mozart-opera egyik jelenetét ábrázoló faliszőnyeg, amely egykor a kelet-európai lakások egyik jellegzetes dísze volt, Eugen Raportoru romániai roma festőművész nagy méretű olajvásznait ihlette.

A biennálé helyszínének, a Giardininek a lengyel pavilonját kívül-belül beburkoló gigantikus textilképeivel Malgorzata Mirga-Tas párhuzamosan idézi meg a cigányságról a többség által kialakított, egyszerre mesés és bántóan sztereotipizált képet, valamint a XXI. századi hagyományos roma kisközösségek hétköznapjait. A patchwork technikával, színes textildarabokból összevarrt, egész termet beborító alkotás első ránézésre a méreteivel nyűgözi le a látogatót. A ferrarai Palazzo Schifanoia reneszánsz palota nagytermének XV. századi freskósorozatát megidéző kompozíció a hónapokat soroló tizenkét blokkból áll, és a vízszintes síkot tagolva, három szinten fut körbe a csarnokban. A legfelső sor egy XVII. századi vándorcigányokról készült, korabeli sztereotípiákat felvonultató rézkarcsorozat átdolgozása: a historikus jelmezekbe bújt szereplők lovon vándorolnak, sátorban laknak, egy asszony a fa tövében szül, miközben lányt szöktetnek, asszonyok kártyát vetnek, sőt egy férfi a szabadban végzi el a dolgát. Az alsó, életnagyságú jelenetsorban falusi roma nők hétköznapjai elevenednek meg, ahogy beszélgetnek, teregetnek, szedik fel a földekről a burgonyát, levágják a csirkét vagy éppen piacoznak. A kompozíció középső részén pedig – a reneszánsz palota freskóinak szerkezetét követve – képletesen „a földi és az égi világ között lebegő”, a hagyományokat és a legendákat egyaránt hátrahagyó, modern életet élő figurák kapnak helyet. Talán épp erre a momentumra utal a kiállítás címe: Újjávarázsolni a világot. A lengyel roma művész amellett áll ki, hogy a cigányság része az európai kultúrának, az egyes emberek pedig a saját maguk alkotta identitással szeretnének kapcsolódni a többségi társadalomhoz.