Apánk

Indianapolisban Jacoba Ballard felnőttkorában kezdett utánajárni, hogy jogos-e gyerekkori gyanúja, miszerint örökbe fogadták. A családjában ő az egyetlen szőke, kék szemű. A DNS-vizsgálat tudatta, hogy apai részről öt féltestvére van. Kérdőre vont anyja elmondta, hogy férje meddősége miatt mesterséges megtermékenyítést végeztettek, de ilyenkor bárki legfeljebb háromszor lehet donor. Jacoba meg akarta ismerni a vérrokonait. Kiderült, hogy mindegyik féltestvérének a szülei ugyanahhoz a meddőségspecialistához, Donald Cline-hoz jártak a fogantatás idején, és volt köztük olyan pár, amelyik úgy tudta, az inszemináció alkalmával a férj örökítőanyagát használták. A megtörtént bűnügyről forgatott izraeli dokumentumdrámában egyre több testvér és szülő szólal meg, akiknek a bizalmával visszaéltek. De ők csak a vállalkozó szelleműek a film elkészültéig felderített 91 Cline-utód közül. A gyülekezetében elöljárói tisztet betöltött orvos ugyanis a saját spermáját használta fel a hozzá forduló nők megtermékenyítésére. Volt kollégái elmondják róla, hogy mindent mindenkinél jobban tudott, és nem tűrte, ha ellentmondanak neki. Azt, úgy látszik, kihagyta a számításból, hogy néhány utóda az ő kudarcot nem ismerő természetét örökli, és nem nyugszik, míg ki nem deríti a származása titkát. Miért nem jutott eszébe, hogy tette nyomán kis földrajzi területen sok olyan egyenes ági rokon született, akik erről mit sem tudva esetleg összeházasodnak, gyereket nemzenek? Önmaga megismétlésének vágya okozott neki szexuális izgalmat? Vagy a Quiverfull szekta tagja volt, amelyben a nőket tenyészállatnak tekintve akarták megmenteni a kihalástól a fehér népességet? Mindenki abban bízott, hogy erről kiderülhet a bírósági tárgyaláson valami. Nem így történt.