Az eddigi legnagyobb korhűség megteremtése volt a célja a vikingekről Az Északi című filmmel Robert Eggers rendezőnek, ám ezt az elismert tudósok bevonása sem garantálja, mert annyira kevés tényt tudni a Skandináviából zsákmányért induló kora középkori harcosokról.
Jelenetek Az Északi című filmből. Harcosok ősi klubja
Aidan Monaghan
Vadvágyak
Profimedia
Ahogy egy arrafelé utazó írja, Izlandon bármi megtörténhet, az is, hogy a lávamezőkbe gyökeret eresztenek a fák. Az időt úgy mérik, mint a kontinensen, ám a napokat évszázados hagyományok alapján is beosztják. A férfiak vadásznak, a nők lenvásznat szőnek egy hipermodern környezetet építő, magát békében tartó társadalomban, amit jobb híján közösségi utópiának lehet nevezni. Ha valaki megveszi a Sigur Rós zenekar saját kézzel készült pólóit, azért teszi, mert mítoszt vásárol. A sziget tele van ott magát meghúzó hírességgel: ott él Baltasar Kormákur színész–filmrendező, Eidur Gudjohnsen egykori futballsztár, ma edző, Hallgrímur Helgason, a „billegő regények” szerzője, az énekesnő Björk. Az ország valóságos címermadara, az északi lunda (puffin) életében egyetlen tojást rak – jól megnézi, hogy hová.
Izland mítoszának, tájainak, nyelvének és sokszor rémséges meséinek avatott krónikása Az Északi című film forgatókönyvét jegyző Sigurjón Birgir Sigurdsson. „Láttam az univerzumot! Versekből áll!” – mondja egyik hőse, Fridrik, aki tanulmányai után azért utazott haza, hogy elszámoljon a szomszédaival, felakassza a macskát és felégesse a tanyát. A dánok azt mondták, így csak egy vérbeli izlandi beszélhet, és mennyire igazuk van. A kortárs irodalom legmagasabban jegyzett alkotói közül senki sem tud olyan kegyetlenül, fennkölten és szeretettel írni az ember és a természet csodálatos szimbiózisáról, mint Sjón. A dadaisták, David Bowie, a lánglelkű izlandi romantikus verselők, az atomisták rajongójaként már 16 éves korában verseskötettel előállt íróban, miután elolvasta Bulgakovtól A Mester és Margaritát, megváltozott minden. A mágikus realizmus a jéghidegen is éltető ragyogó napfényben és a teljes sötétségben az igazi, ennek leírása a magát első könyvétől Sjónként (jelentése: látás, ragyogás, vízió) megjelenítő, 59 éves izlandi író vízjele, vagy inkább fossziliája. Eddig megjelent könyveiből magyarul három regénye hozzáférhető. A macskaróka miniatürista remekmű, amelyben egy pap napokon át követ egy skuggabaldurt – a házimacska és a sarki róka kereszteződéséből származó lényt –, hogy aztán a halált hozó tusa utolsó pillanatában egymás szemébe nézzenek. A szintén Egyed Veronika fordításában megjelent A cethal gyomrában kétszáz évvel korábban játszódik, amikor az unikornis szarva luxuscikk, a Nap a Föld körül kering, a hínár néha madarakat szül, és Jónás elmondja élete történetét, mielőtt végső nyugalmat talál. A CoDex 1962, amelyet Patat Bence fordított, három nagy tételből álló merész kísérlet, talán önéletrajzi regény a teremtésről, a túlélésről, a mindenkire váró kifürkészhetetlen útról. A hosszabb londoni tartózkodás után feleségével és két gyerekével jelenleg Reykjavíkban élő Sjón számos film forgatókönyvének szerzője, a dán Lars von Trier rendezésében az ezredfordulón készült Táncos a sötétben címűt, amelyben újra dalszövegeket írt Björknek, Oscar-díjra jelölték.¬