Amerikaitragédia

afp / BEATE OMA DAHLE

Az Egyesült Államokhoz hasonlóan több más országban is természetes volt a fegyvertartás, ám elég volt egyetlen, a legalább kéttucatnyi amerikaihoz hasonló tömeggyilkosság, és máris jött a radikális szigorítás.

¬ Nagy-Britanniában nem létezett kiemelt szabályozás a lőfegyverek tartására – legendásak voltak a fegyvertelen londoni rendőrök, a bobbyk –, a vadászpuskákat pedig jellemzően magánbirtokokon használták. Miután azonban 1987-ben, az angliai Hungerfordban a 27 éves Michael Ryan 16 embert agyonlőtt, Margaret Thatcher konzervatív kormánya példás gyorsasággal betiltotta a mészárlásban használt félautomata fegyvereket, s a rendőrségnél regisztrálni kellett a vadászpuskákat. A skóciai Dunblane általános iskolájában 1996-ban a 43 éves Thomas Hamilton 16 gyerekkel és egy tanárral végzett, amihez négy, legálisan vásárolt pisztolyt használt. John Major konzervatív kormánya minden kézifegyvert betiltott, kivéve a legkisebb kaliberűeket, amikre a következő, Tony Blair vezette munkáspárti kabinet mondta ki a tilalmat. A kevés megvásárolható (történelmi, vadász vagy sportcélú) lőfegyver birtoklásához az engedélyt szigorú vizsgálat után adja ki a rendőrség, a kérelmezőt kifaggatják, környezetvizsgálatot tartanak nála, s ha a legkisebb veszélyt látják a közbiztonságra, megtagadják a dokumentumot. A szigorítások nem érvényesek Észak-Írországra, ahol a száz főre jutó lőfegyverek száma is magasabb, mint a brit öt, ami a fejlett országok körében az egyik legalacsonyabb.

¬ Ausztráliában az USA-hoz hasonlóan a pionírszellem részének és természetesnek tekintették a fegyverbirtoklást. Amikor azonban 1996-ban a tasmaniai Port Arthurban a 25 éves Martin Bryant az ámokfutása során 35 embert lemészárolt, minden megváltozott. A szövetségi kormány és az egyes államok is betiltották a félautomata fegyvereket, amelyekből 650 ezret felvásároltak és beolvasztottak. A fegyvertartás az állampolgárok által kiérdemelhető privilégiummá vált, amihez bizonyítani kell, hogy szükség van rá. Az ötévente megújítandó engedélyt 28 napi várakozási idő után adhatják ki, a kérelmezőnek biztonsági tanfolyamon kell részt vennie, és a neve bekerül az országos nyilvántartásba. Míg korábban átlagosan másfél évente fordult elő tömeggyilkosság – ami négy halálos áldozattól számít annak –, az utóbbi 26 évben egyetlenegy történt.

¬ Új-Zélandon a Port Arthur-i vérengzés után elgondolkodtak a fegyvertartás szigorításán, de akkor az ötletet a fegyverlobbi megfúrta, és a politikusok sem erőltették. A változást az hozta el, amikor 2019-ben Christchurchben a fehér felsőbbrendűséget hirdető, 28 éves ausztrál Brenton Tarrant két mecsetben összesen 51 embert agyonlőtt a pénteki ima idején. Jacinda Ardern kormánya betiltotta a félautomata fegyvereket, és azok beszolgáltatására a visszavásárlási programban hat hónapot kaptak az új-zélandiak, akik összesen több mint 56 ezret adtak le. Két éve országos nyilvántartást állítottak fel a fegyverekről, azok adásvételéről, és az először fegyvertartási engedélyhez jutók okmányának érvényességét korlátozták.

¬ Norvégiában a fegyverbirtoklók aránya a lakossághoz képest – elsősorban a vadászat miatt – Európában az egyik legmagasabb, és a törvények régóta szigorúak. Az engedélyt 18 évesnél idősebbek kaphatják meg, ha igazolják a jogosságát – mert van vadászengedélyük vagy egy lövészklub tagjai –, s biztonsági tanfolyamon is részt kell venniük. Minden feltételt teljesített az akkor 32 éves Anders Breivik, amikor 2011-ben az Oslo központjában felrobbantott bombával és az Utoya szigetén végrehajtott vérengzéssel összesen 77 embert ölt meg. A szélsőjobboldali nézeteket valló Breivik legálisan birtokolt félautomata gépkarabélyt és pisztolyt használt, amit az USA-ban a fegyvertartás szabadságát védelmezők arra hoznak fel példaként, hogy a szigorú szabályozás sem véd egy őrülttel szemben. Norvégiában hosszadalmas politikai vita után 2018-ban tiltották be a félautomata fegyvereket, de a jogszabály csak tavaly lépett életbe.