451 Fahrenheit
Tótágast áll a világ Ray Bradbury közel hetven éve írt regényében. A történetben a tűzoltók nem eloltják a lángokat, hanem maguk gyújtogatnak. Lángszóróval könyveket égetnek porrá. A sci-fibeli autokrata rendszer üldözi az önálló gondolatot, így az ilyesmit tartalmazó könyveket is. Az állampolgárok boldogságát a központilag gyártott bugyuta tévéműsorok szolgálják, és csak keveseknek tűnik fel, hogy manipulálják őket. A teremtő egyéniséget nagyra tartó francia újhullámos rendező, Francois Truffaut 1966-ban filmesítette meg Bradbury disztópiáját, amikor a vasfüggöny mögött lángszóró nélkül is szigorúan tiltották bizonyos írások terjesztését. A mostani színpadi átiratot készítő Kárpáti Péter kiemeli a szerzőnek a mi XXI. századi valóságunkra is profetikusnak bizonyuló meglátásait. Nagy Péter István rendező filmes eszközökkel, fényjátékokkal, abszurd humorral félelmetesen közel hozza a fikciót a kultúra bizonyos szegmenseit fenyegető korunkhoz. A színpadi szobabelső egyik fala hatalmas képernyő, amelyről a tévében fellépő négyfős család harsogja a megjátszott boldogságot, a műsor háziasszonya értelmetlen dolgokat kínálgat. Az előléptetésre váró tűzőr, Montag (Pál András) és felesége (Béres Márta) ennek a média közvetítette álvalóságnak él. Montag azonban rákap a tiltott gyümölcsre, sejtve, hogy lehet a könyvekben valami, amiért néhányan az életüket is képesek feláldozni. Szenvedélyesen olvasni kezd, majd találkozik a volt magyartanárral (Schneider Zoltán), aki arra bujtogatja, hogy könyvbirtoklásért jelentse fel a tűzőrséget, és így ez az erőszakszervezet egyfajta tisztítótűzben megsemmisülhet. Az utolsó jelenet felvillantja, hogy csupán rossz álom volt az egész, amit eddig a közönség látott. Kifelé menet a nézők mégis arról pusmogtak, hogy ha csak egy könyvet lehetne megmenteni, akkor ők melyiket választanák.
