Nemigen hallani kritikus hangot Budapest, sőt egész Európa egyik legnagyobb, városrésznyi ingatlanfejlesztésével, a BudaParttal kapcsolatban. A HVG által megkérdezett szakemberek jól kitalált koncepciónak nevezték, és még a főváros legmagasabb épületévé avanzsált Mol-tornyot is többen impozánsnak titulálták. Budapest főépítésze, Erő Zoltán ugyan továbbra is nagyzolást lát a monstrumban, amely nem gazdagítja, hanem inkább rontja a városképet, azt viszont ő is elismeri, hogy a Kopaszi-gát egykori ipari környezetének beépítése korszerű urbanisztikai program alapján, külföldi tervezők bevonásával, jó alapanyagokból, minőségi kivitelezésben történik.
A „15 perces város” koncepcióját már a fejlesztő Property Market ügyvezetője, Schrancz Mihály magyarázza el, aki annak idején szociológusok bevonásával jutott arra a következtetésre, hogy az emberek nemcsak arra vágynak, hogy negyedórán belül eljussanak a munkahelyükre, a gyerekkel a bölcsibe, oviba vagy az alapvető szolgáltatások helyszínére, hanem szeretik az együttlétet is, a közösségi tereket. A budapesti léptékkel mérve magas háztömbök között persze megmosolyogtató, hogy a hangulatos olasz városok szűk utcácskái jelentették a mintát a közösségépítés módszerére, de kétségtelenül nem forgalmas sugárutak választják el egymástól az épületeket, éppen ellenkezőleg: az autókat a szélső épületek mélygarázsai nyelik el, a belső utcákba már csak sétálva jutnak el a látogatók. Igaz, többnyire betonon sétálva a tűző napsütésben, mert az első ütemben kisebb a zöldfelület aránya, mondván, ez a belvárosias része a BudaPartnak. Már kinyitottak az első üzletek, elkészült és magánüzemeltetésben indul el az első bölcsőde-óvoda, működik a strand az öbölben. Mindezt a piac is díjazza. A teljes fejlesztésnek körülbelül a harmadánál tartanak. Adtak már el komplett irodaházat egy osztrák ingatlanalapnak, az elkészült lakások háromnegyedében pedig immár lakók is vannak. Érződik, hogy az infláció is a Kopaszi-gátra hajtja a vevőket: újabban a lakásvásárlók fele már maga is befektető, aki bérbe adja az ingatlant. A BudaPart lakásainak és irodáinak átlagos ára 3–5 százalékkal meghaladja a hasonló budapesti fejlesztésekét.
Az viszont buktató lehet, hogy az ott élők, dolgozók miként tudják megközelíteni az új, 30 ezres kisvárossal egyenértékű településrészt. Schranz Mihály azt mondja, alapvetően a budai fonódó villamos hivatott a forgalom kezelésére, a befektető Kopaszi Gát Kft. 2016-ban vállalta is a tervezés és az engedélyeztetés finanszírozását a fővárossal és Újbudával kötött településrendezési szerződésben. Ezek el is készültek, így kezdődhet az új pálya kiépítése a Gellért tértől a Dombóvári útig. Ez azonban még legalább másfél év, miközben a lakók mind többen vannak.
A főépítész azonban azt mondja, az igazi kérdés az, hogy egy ekkora léptékű városi egység fejlesztői kellően hozzájárulnak-e a közösségi célokhoz. Enélkül ugyanis az állam valósítja meg azt, ami működőképessé teszi a magánberuházást. Dublinban például már évekkel ezelőtt is csak úgy minősítettek át területeket fejlesztési célokra, hogy a befektető vállalta: ahogy terjeszkedik a beruházás, megállónként építi ki a közlekedési infrastruktúrát. A nyugati sztenderdek szerint a fejlesztési érték 4-5 százalékát lehet elvárni közösségi célokra, ami a BudaPart esetében nagyon leegyszerűsítve 12–15 milliárd forintot is jelenthetne (300 ezer négyzetméter beépített területtel és négyzetméterenként egymilliós árral számolva). Az erről szóló alku azonban elmaradt. Akkor is, amikor a Kopaszi-gát még az akkoriban a baloldalhoz húzó Leisztinger Tamásé vagy éppen portugál befektetőké volt, de akkor is, amikor Budapest és Újbuda fideszes városvezetői megállapodtak a Kopaszi Gát Kft. akkori tulajdonosaival, köztük a kormányfővel baráti kapcsolatokat ápoló Garancsi Istvánnal.
