Olcsórezsileve
Nehezen lehet vitatni, hogy valóban baj van a víznyomással és az áramkimaradásokkal a megrohamozott településeken. A vízhálózat az 1990-es években került önkormányzati tulajdonba, ennek fenntartása, netán fejlesztése különösen a 2013-ban bevezetett rezsicsökkentés miatt vált lehetetlenné. A helyi szolgáltatók ugyanis a kormány döntése értelmében azóta nem emelhettek árat, így az önkormányzatnak sem tudnak annyit fizetni a hálózat használatáért, amiből kitermelhetők lennének a fejlesztés költségei.
A vízhiánnyal küzdő települések problémája kettős természetű. Az elmúlt évtizedben akár 20 százalékkal is megnőtt lakosság ugyanazt a hálózatot használja, amely 20-25 éve is elavult volt, és már akkor végső kapacitása környékén teljesített. A megnövekedett igénybevétel és a vezetékek rossz állapota együttesen rendszeres csőtörésekhez és az ellátás akadozásához vezetett.
A kormány számításai szerint Magyarország vízvezeték-hálózatának korszerűsítése kétezermilliárd forintba kerülne, de ezen belül is kiemelt fontosságot kellene élveznie Budapestnek és Pest megyének, hiszen itt koncentrálódik a teljes lakosság majdnem egyharmada. A települések vízszolgáltatói közül sokan billegnek csődközeli helyzetben, a beszedett szolgáltatói díjak jószerével még a saját működési költségeiket sem fedezik, az önkormányzatoknak pedig – nem létező – extra forrásokat kellene felhasználniuk ahhoz, hogy elfogadhatóbb szolgáltatási színvonalat nyújtsanak.
Minderre rátesz egy lapáttal az is, hogy a kormány várhatóan június 30-ától kizárja az önkormányzatokat a rezsicsökkentésből, ami áram esetén a két-háromszorosára, gázellátás esetén akár az ötszörösére is növelheti a települések ilyen költségeit. Tavaly a kormány, mentőövnek álcázva, felkínálta az önkormányzatoknak, hogy ingyen felajánlhatják az állami Nemzeti Vízművek Zrt.-nek a vízrendszerhez kapcsolódó csőhálózatot, átemelőket, közkutakat és a szolgáltatócégekben lévő részesedésüket.
Hivatalosan azzal az indokkal, hogy a vízellátás biztonsága fenntartható legyen. A lépéssel az államra szállnának a hálózatok fenntartásának és fejlesztésének a költségei, eközben azonban több ezermilliárd forintnyi vagyont is szerezne.
Visszahordjákaproblémát
Ördögi körbe került Budapest és környéke, mondja a főpolgármester kabinetfőnöke, Balogh Samu. Sokan úgy érzik, hogy nem élhető a főváros, ezért kiköltöznek – majd autóval visszajárnak dolgozni, ami növeli a dugót, és tovább fokozza a levegő szennyezettségét. Bár Balogh nem varrná a kialakult helyzetet egészében a mostani családtámogatások nyakába, úgy látja, kormányzati szinten nem ismerték fel időben a kiköltözések okozta gondokat, és azok megoldása helyett még rontottak is a helyzeten.
Az érintett önkormányzatok tehetetlenek. „Az agglomerációs települések nincsenek felkészülve a népességrobbanásra, és nincsenek meg a forrásaik, hogy a helyzetet kezeljék. A főváros közben kiürül, és a mainál 200-300 ezerrel több emberre tervezett infrastruktúrák sokszor kihasználatlanok, miközben a kiköltözők ingázása leterheli Budapestet” – összegzi Balogh. A főváros vezetése igyekszik megoldást találni, tucatnyi kerületi és agglomerációs polgármesterrel egyeztettek az év elején a kérdésről. Az állam nélkül azonban nem tudnak döntő változást elérni.
Balogh tapasztalatai vegyesek a kormányzati segítség kapcsán. „Elővárosi vasútfejlesztésre rengeteg pénzt szántak a beruházások leállítása előtt, sok vonalat pedig már korábban felújítottak, de ha nem változik a lakhatási és a zöldhelyzet Budapesten – mert a főváros nem kap rá forrásokat –, a könnyebb ingázás még inkább a kiköltözés felé terelheti az embereket” – hoz példát. Szerinte a közlekedésnél is nehezebb terület a lakhatási válság. A cél az lenne, hogy az önkormányzati bérlakások ne csak a legrosszabb anyagi helyzetben élők szükségmegoldásaként merüljenek fel, hanem egy középosztálybeli család számára is vonzók lehessenek.
„Egy nagyvárosban sok szempontból nem hatékony önálló nagy kertekben álló családi házakat létrehozni. De nagyon széles az átmenet a panellakás és az önálló családi ház között” – mondja Balogh, a Wekerle-telepet hozva fel példaként, ahol kis kertes társasházak épültek száz évvel ezelőtt. „Ha választhatok, hogy öt percre van a metró, és van egy kis kertem, vagy másfél órát kell ingáznom a családi házért, ahol nem is marad időm a kerttel foglalkozni, akkor vonzóbb lehet az előbbi” – vázolja a kiutat Balogh.