Államosíthatják a még önkormányzati tulajdonban lévő vízszolgáltató vállalatokat is – értesült a HVG. Ez lenne a kormány megoldása arra, hogy a rezsicsökkentés miatt nem csupán veszteséges az ágazat, de aszályosabb időszakban már a vizet sem tudja mindenütt garantálni.
Olaszországban ritkán vált ki érdeklődést az Európai Bizottság tudományos tanácsadói szolgálatának (JRC) munkássága, most azonban vihart kavart egy márciusi, Szárazság Észak-Olaszországban című tanulmányuk. Vízügyi szakemberektől szélsőjobboldali politikusokig sorra vetik a kormány szemére, hogy ismerte a JRC baljós megállapításait, mégsem csinált semmit. Magyarországról nézve sovány vigasz, hogy a Lajtától nyugatra sem mindig működik a józan ész. A jelentés szerint Olaszország északi részén (a legnagyobb folyó, a Pó vízgyűjtő területén) 2021–2022 telén az eső 60, a hó 80 százalékkal volt kevesebb az átlagosnál. A nagy víztározók szintje alacsony, a folyók késő tavaszra elapadhatnak – figyelmeztetett a jelentés –, ez pedig veszélyezteti az energiatermelést és a mezőgazdaságot. A nyár elejére a helyzet a jelzettnél is drámaibb lett, miután csapadék március után sem hullott, az első hőhullám viszont már júniusban megérkezett. Az időszakos patakok kiszáradtak, a tavakból úgy tűnik el a víz, mintha kihúzták volna a dugót, a kisebb folyókat vízerőművek tározóiból kell utántölteni, hogy a maradék ne párologjon el.
A Pó vízszintje helyenként 70 éve nem látott minimumra süllyedt. A deltából fenyegető mértékben áramlik be az Adriai-tenger sós vize, amivel nem lehet öntözni. Ez a vidék az olasz mezőgazdaság kulcsterülete, ezért itt minden erővel fenntartják a locsolást, a lakossági felhasználást azonban már országszerte sokfelé korlátozzák. Mario Draghi kormánya hétfőn engedélyezte, hogy a leginkább érintett öt tartományban veszélyhelyzetet hirdessenek ki, így a polgári védelem is intézkedhet. Egyszersmind több mint 35 millióeuró (mintegy 14 milliárd forint) rendkívüli állami támogatást ítélt meg a térségnek.
A strukturális problémákon azonban ez nem segít. Olaszországban sok a vízfolyás, általában csapadék is van, ám alig hasznosul: becslések szerint az eső 11 százalékát tudják megőrizni. A ciszternákat és a közműhálózatokat koncessziós vállalkozások működtetik, és karbantartás hiányában – mintha csak Magyarországon lennénk – a bekerülő víz átlagosan 30 százaléka elszivárog – emlékeztetett nemrég Draghi. Az uniós helyreállítási alap igénybevételéről szóló terv nagy összegeket szán klímacélokra, de az energiára koncentrál; a vízgazdálkodás javítására 2026-ig évi 1,3 milliárd eurót (520 milliárd forintot) irányoz elő, ám a szakértők szerint ennek legalább a háromszorosára lenne szükség.
Hasonló a helyzet Ausztriában is. A Zöld Párt a kormánykoalíció tagja, a környezetvédelmi és energiagazdálkodási miniszter egy harcos környezetvédő, mégis van olyan tartománya az országnak, amely nem tett kötelező ígéretet arra, milyen klímacélokat akar elérni. Pedig a legtöbb természeti katasztrófa éppen ezt a déli országrészt, Karintiát sújtja. 2005 és 2006 fordulóján a lezúduló hó miatt 40 ezer káresetet regisztráltak, 10 évvel később a biztosítók 30 ezer esetben fizettek jégkárt, azóta pedig több árvíz is pusztított a tartományban. Így történt ez a múlt héten is, ezúttal a Villach környéki, 1400 lakosú Arriachra ömlött a szennyes víz. A törmeléktől házak dőltek össze, az egész település elzáródott a külvilágtól, az utak besüllyedtek, kettétörtek. A romok alatt egy 82 éves férfi halt meg. Az is igaz ugyanakkor, hogy Karintia 2018 óta követi azt az irányelvet, amelyet az Európai Unió 15 évvel ezelőtt megalkotott az árvizek mérséklésére. Így folyamatosan értékeli a kockázatos területeket, aktualizálja a veszélyt jelző térképeket, és árvízi kockázattal foglalkozó menedzsmentterveket dolgoz ki. Talán ennek is köszönhető, hogy a mostani villámáradatban néhány órán belül sikerült utat nyitni és azon keresztül gyógyszert szállítani a sérülteknek.¬Szabó Márta, Földvári Zsuzsa / Bécs
