Erdős Virág könnyei

Az első sejtelmes utalás a költői előzményekre a 44 gondolatébresztő látvány című vers, egy bringás pillantásai a halott városra, amely formáját és időnként a stiláris jegyeit tekintve Dan Propper Az utolsó óra története című művét idézi. Ez az amerikai beatköltőket és -írókat bemutató antológiában jelent meg az 1960-as években. Erdős Virág könnyeit olvasva egyre alaposabb a gyanú, hogy szándékosan kezd költői diskurzusba az amerikai szabadságeszmény egykori deviáns kiválóságaival. A feszültséget keltő talányt végül ő maga oldja fel. „Láttam nemzedékem legjobbjait” ­– kezdi Normál hangerő című versét, amelyet ekként fejez be: „az őrület romjaiban”. Ezzel Allen Ginsberg Üvöltésének kezdősorába zárta saját versét. A hangerő lecsavarása kifejezi, hogy Erdős Virág nem egy lázadó, önpusztító és őrült korosztályt sirat el, az ő verse voltaképpen kortársai morális szétesésének és züllésének a tablója. Azt pedig, hogy a járvány idején egy ételszállító cég kerékpáros kézbesítőjeként furikázó költő milyennek látja saját helyzetét a pandémia miatt kiürült nagyvárosban, a Következő feladataid kíméletlen soraival tudatja. „Egy GLS-furgon beléd csapódik, / azonnal meghalsz. Kérj bocsánatot. // Valaki mögéd lép, megragadja a tarkódat, / és belenyomja az arcodat a billentyűzetbe. Írj.” E parancsnak engedelmeskedve ír valóságos vagy fiktív szerelmi verset egy cigányhoz Esterházy Péter Egy nője modorában, gyilkos paródiát, amelyben a Montague és a Capulet szülők az áldozathibáztatás teljes szókincstárát elhasználják Rómeó és Júlia holtteste fölött, Egyke címen sóvárgást az apa után. Önironikus Párhuzamos életrajzok című versében megállapítja: „kizártam magamat a magasirodalomból”, mert „bekamuztam az elhivatottságot”, de az utóbbit nem tagadja meg. A közéleti költészet apoteózisában már arról tudósít, miért ő beszél a köznapi erőszak áldozatai helyett.