Egyirányú, az autóktól elvett, azoktól fizikailag is védett útszakaszok. A tapasztalatok szerint ezek csábítják leginkább biciklizésre a városlakókat, illetve azok az utcák, körzetek, ahol jelentősen csillapítják az autóforgalmat. Utóbbiakon terelőakadályok és óránként 30 kilométeres vagy még szigorúbb sebességkorlátozás, olykor minden szempontból a bringások elsőbbségét előíró szabályozás garantálja a biztonságot. Az ezredforduló táján holland és német városokban feltűnt megoldások a karantén alatt gombamód terjedtek világszerte. Egyre többen vették át egy holland szakmai szervezet szlogenjét: keverd, ha lehet, válaszd szét, ha muszáj!
A biztonságos vonalvezetés mellett van azonban sok apró, praktikus megoldás is, amivel jelentősen lehet javítani a biciklis közlekedés minőségét. Ha nem is kell mindenhova olyan luxus kerékpár-parkolóházat építeni, mint a 8 ezer négyzetméteres – építészeti díjjal elismert – hágai Silo, az igényes és biztonságos tárolókat nagyon is elvárnák a városlakók. Ebben segíthetnek azok az egyautónyi helyre beférő variálható tárolókeretek vagy zárható sátortárolók, amelyeket a londoni Cyclehoop fejleszt.
Ami pedig a gyorsabb közlekedést illeti, Malmőben például van, ahol szenzor jelzi az autósoknak, ha kerékpáros közeledik a kereszteződéshez, holland és belga városokban pedig sok helyütt digitális kijelzőkkel mutatják a kerekezőknek, milyen tempóval kell haladniuk, hogy zöldre érkezzenek a következő lámpához. Még biciklibarátabb megoldás, amikor a zöldhullámot eleve a bringások 20 km/órás átlagos mozgásához, nem pedig az autósok bő kétszer ekkora sebességéhez igazítják. Ha nem kell kétszáz méterenként megállni – állítják szakértők –, kisebb a kísértés, hogy átmenjenek a piroson. Ennek ellenpéldája Párizs egyik legforgalmasabb csomópontja, a Bastille téri óriás-körforgalom, amelyen egy szabálykövető biciklisnek legalább 4 percébe telik átvergődni. A dán kerékpárosokat egyébként olyan közlekedési lámpákkal is kényeztetik, amelyek esős időben vagy csúcsforgalom idején a bringasávokat részesítik előnyben.
További bátorítást adhat a városlakóknak, ha sokfelé vannak kihelyezve ingyenesen használható szerszámkészletek, Prága pedig azzal ösztönzi a nyeregbe szállást, hogy buszjegyekkel is használhatóvá tette a közbicikliket. Az infrastruktúra mellett azonban – hangsúlyozzák szakértők – nagyon fontos a nevelés, a szemléletformálás is. A manapság Párizsban káoszt okozó bringások számának akár háromszorosa is békében megfér egymással és a gyalogosokkal Koppenhágában, pusztán azért, mert ők gyerekkoruktól fogva azt tanulják, hogy egymás mögött, egyenletes sebességgel haladva, a jelzéseket és a lámpákat tiszteletben tartva lesz csak fenntartható a tömeges városi biciklizés.
