Csapdába csalták a demokraták a republikánusokat a szenátusban, ahol kiegyenlítettek az erőviszonyok. A múlt szerdán a jelenlegi amerikai belpolitikában látványos kétpárti támogatással – 17 republikánus igenjével – megszavazták azt a 280 milliárd dolláros törvényjavaslatot, amelyben közvetlen szubvenciókkal és adókedvezményekkel segítik az amerikai chipgyártókat abban, hogy versenyképesebbek legyenek az ázsiai, és különösen a kínai riválisaikkal szemben. A republikánusok korábban azzal fenyegetőztek, hogy megakadályozzák a tervezet elfogadását, ha a demokraták keresztülerőltetik a testületen a jelentős adóemeléssel járó klímavédelmi csomagot. Ez utóbbi azonban halottnak tűnt, mert a párttársaival gyakran konfrontálódó nyugat-virginiai Joe Manchin makacsul ellenezte, nélküle pedig a demokratáknak nem volt meg az 50 szavazat, amit többséggé billenthet át a szenátus elnöki tisztét betöltő Kamala Harris alelnök.
Néhány órával később azonban váratlanul bejelentették, hogy Manchin és a demokrata szenátusi többség vezetője, Chuck Schumer mégis alkut kötött, titokban folytatott tárgyalás után, és mindez még az egyeztetésből kizárt demokraták zömét is meglepte. A dühös republikánusok fogadkoztak, hogy a képviselőházban megtorpedózzák a chiptörvényt, ám esélyük sem volt rá a demokrata többséggel szemben. A két demokrata szenátor között született megállapodás révén elkészült csomag jóval kisebb, mint az a 3500 milliárdos, majd 2200 milliárd dollárosra karcsúsított változat, amit Joe Biden elnök és pártja eredetileg szeretett volna a klímaváltozás elleni küzdelemre és szociálpolitikai intézkedésekre. Az eredeti Build Back Better (Építsd újra jobbá) nevet is korszerűsítették Inflation Reductionra, noha az intézkedéseknek a négy évtizedes magasságba emelkedett infláció csökkentéséhez nem sok köze van, de politikailag jól hangzik.
A bevételi oldalon 739 milliárd dollár szerepel, ebből 327 milliárd új adó, aminek kisebb része a személyi jövedelemadó egyes kiskapuinak – emeléssel felérő – bezárásából, az adóhatóság munkájának hatékonyabbá tételéből származik. A zömét attól várják, hogy bevezetik a 15 százalékos minimális nyereségadót, hogy a cégek legalább ennyit befizessenek a 21 százalékos normál adóból, amit különböző kedvezményekkel, leírásokkal mérsékelhetnek, és amelyek körét most szűkítik. Ez nem azonos az amerikai cégek külföldi nyereségét érintő – az EU-ban Magyarország által megvétózott – 15 százalékos globális minimumadóval, amit a washingtoni kongresszus egyelőre nem hagyott jóvá.
A csomag tartalmaz 64 milliárd dollárt az egészségbiztosítási rendszer támogatására, de a legnagyobb tétele az a 369 milliárd dollár, ami a Manchin–Schumer-alku lelkes támogatói szerint az USA történetének eddigi legkomolyabb klímaváltozás elleni programja (a tervezett bevételből fennmaradó összeget az államadósság csökkentésére fordítják). Adókedvezményekkel segítik a megújuló energiaforrások felhasználásának növelését, illetve az ehhez szükséges eszközök – például a napelemek, hőszivattyúk, szélturbinák – amerikai gyártását. Ezek a kedvezmények ezúttal nem a korábban megszokott egy-két évre, hanem tíz évre szólnak, hogy tervezni lehessen velük a beruházásoknál.
A szén-dioxid-kibocsátás elnyelésére szolgáló – jelenleg túl drága – technológiákat is támogatják, büntetik a metánkibocsátást, és egy jövedelmi szint alatt adóból visszaigényelhető kedvezményt adnak már nemcsak az új, hanem a használt elektromos autó vásárlására is. Európához hasonlóan az USA-ban is „halványzöld” minősítést kaptak az atomerőművek, a csomag segíteni akarja az új generációs reaktorok építését, és a régiek üzemidejének meghosszabbítását is. A helyettesíteni kívánt fosszilis energiahordozóknak is jut két engedmény – ez volt az ár Manchin igenjéért. A Mexikói-öbölben és Alaszka partjainál új olajkutatási engedélyeket adnak ki, és a szénben és földgázban gazdag Nyugat-Virginia is megkaphatja a pénzügyi év szeptember 30-ai végéig a jóváhagyást a palagázát a szomszédos Virginiába szállító vezetékre.
