A polip intelligens, öntörvényű lény. Mégsem menekül meg attól, hogy az ember tányérjára kerüljön, és ha minden egy spanyol nagyvállalat, a Nueva Pescanova tervei szerint alakul, akkor ráadásul jövőre már a világ első poliptenyészetéből is ennivaló kerül piacra. Pusztán vállalkozási szempontból ez nagy dolog: ez lenne az első eset, hogy sikerül nagyüzemileg fogságban szaporítani a lábasfejűeket. De ez érzelmi kérdés is. Állatbarátok, természetvédők már csak azért is tiltakoznak, mert a polipban van valami rejtélyes értelem, amelyet az emberek mindmáig hiába próbáltak megfejteni. Úgy tűnik, mintha a földi intelligencia fejlődése két teljesen eltérő pályán zajlott volna, mióta a közös őst, egy kezdetleges, féregszerű tengeri lényt maga mögött hagyva – mintegy 600 millió éve – különvált a polip és az ember útja. Kísérletek mutatják, hogy a polip ki tud nyitni egy csavaros üveget, és hónapokig megjegyzi, hogyan csinálta. Fogságból furfangos módokon menekül. Meg tudja különböztetni az egyes embereket. Tudósok feltételezése szerint a magas intelligencia azért alakulhatott ki, mert puhatestűként a polip nagy veszélyben van, okosan kell tehát álcáznia magát. A polipnak nemcsak a fejében, hanem mindegyik karjában is van egy agya. Agyműködését mérni mindeddig nem sikerült, mert lerángatja magáról az elektródákat. Hogy miképpen gondolkodik, az nagyjából olyan távol van az emberi tudástól, mint a földönkívüli intelligencia megértése. Talán ezért is használta Martin Wells brit zoológus az alien, a földönkívüli kifejezést a polipokra.
